Az ötödik jama – nyereségvágy nélküliség

Aparigraha – sóvárgás nélküliség

 „Amikor az ember nem kötődik semmihez, ám ugyanakkor mindent elfogad, ami Krisnával kapcsolatban áll, akkor felülemelkedett a birtoklásérzeten. Ellenben nem ilyen teljes annak a lemondása, aki mindent elutasít, anélkül, hogy tudna azok Krisnához fűződő kapcsolatáról.” 2. 255-256. (Rúpa gószvámí: Bhakti-raszámrita-szindhu)

Tekinthető az asztéja – nem lopás – másik arcának is. Első megközelítésben ajándékok el nem fogadását jelenti, nem harácsolás, nem ragaszkodás, nem kívánás (lásd asztéja – nem lopás: sóvárgás), nem birtoklás.

 Birtoklási vágy

A világi javak birtoklása utáni vágy ösztönszintű erőssége, szinte az élni vágyással vetekszik. Az anyag uralta világban néhány lényeges dolog birtoklása valóban szükséges a létfenntartáshoz. Az, hogy mi valójában a lényeges és mi nem, mindig viszonylagos. Iránymutató lehet, hogy

  • lényeges az, ami a test és lélek egyben tartásához szükséges,
  • nem lényeges pedig az, ami pusztán a kényelmet és az élvezetet, örömöt szolgálja és hosszú távon nem elégít ki.

A tárgyak és dolgok összegyűjtése igen fáradságos és időigényes munka. A beszerzett dolgok fenntartása és óvása aggodalom forrása lehet. Ráadásul a felhalmozott vagyonnal arányosan a gond is egyre gyarapodik. Egyre nő a félelem attól, hogy esetleg elveszhetnek ezek a javak, tényleges elvesztésük pedig valódi szenvedést okok. Az emberélet végén pedig könnyen azon vesszük észre magunkat, sajnálkozunk, hogy a testtel együtt ezeket a szerzett dolgokat is itt kell hagynunk.

  „…a feltétlenül szükséges dolgokkal vegye körül magát (jávat-artha parigrahah)” (Bhág. 3.28.4.)

A jógi önkéntes egyszerűségben él, lemond a birtoktárgyakról, eltávolítja az életéből a gyűjtést, a halmozást és minden olyan tevékenységet, amelyek szétforgácsolják az energiáit. Megelégszik azzal, amit a karmája juttat neki.

Nem önmagában a birtoklás kerülendő. Lehet valakinek komoly vagyona, ha a beállítottsága helyes. A legfontosabb a ragaszkodásmentes elmeállapot kialakítása.

Hiány és elégedettség

A gyűjtögetés mélyén rejlő ok egyrészről a létfenntartásból ered, annak egy torzult változata. Másrészt Isten és az önmagunk iránti bizalmatlanságból fakad. Hiányzik a hit, hogy Isten gondoskodik rólunk, hogy azt kapjuk, amire szükségünk van.

A jógi egyszerűvé teszi az életét, amennyire csak teheti. Így képezi a tudatát: ne érezze semminek a hiányát vagy elvesztését.

Ennek a gyakorlatnak köszönhetően mindig megelégedett marad. Belső béke tölti el – nincs benne félelem és aggodalom –, amely átsegíti a világot burkoló illúzión és szenvedésen.

A ragaszkodás gyökere a tudatlanság, az illúziótól megtévesztett elme. Egyrészről ragaszkodunk személyiségünkhöz, amellyel azonosítjuk magunkat, holott egy újabb születés, új személyiséget alakít ki számunkra. Másrészt a világban betöltött helyünkhöz, pozíciónkhoz ragaszkodunk. Azonban ez is csak egy szerep, amely a Természet illuzórikus játékának eredménye.

A testtel és a hozzá kapcsolódó elemekkel (pl. társadalmi szerep, pozíció) való azonosulás, az ezekhez való tudattalan ragaszkodás a spirituális fejlődés legnagyobb akadálya.

Aki már semmit sem kíván tulajdonául abban egy különleges misztikus tudás bontakozik ki.

 „Aki a szegénység gyakorlásában szilárdan megalapozódik, az megérti, hogy mivégre született erre a világra. (dzsanma-kathantá-szambódhah – születés – hogyanság – teljes megértése)2.39.

(Patanyzsali: A jóga vezérfonala. Dr. Fóris László fordítása)

Ha a jógi meggyökerezett egy ragaszkodásmentes tudatállapotban, jelenlegi és előző életei megértésének kulcsa kerül a kezébe. Ennek oka, hogy a testhez és a finom fizikai testhez (elme és vele együtt a személyiségünk) való ragaszkodás sóvárgást szül, az anyagi dolgokhoz (pl. a testhez) való nem ragaszkodás értelemszerűen nem sóvárgás, a jó értelemben vett közömbösség (tulajdonképpen kiegyensúlyozottság). Ekkor az előző életek elfedett emlékei felszínre kerülnek. Feltárulnak előtte saját léte keletkezésének okai.

Nem pusztán a cél („mivégre”), hanem a születések módjának teljes átlátása. A gyökeréig feltárulkozik az újjászületések rendszere. A májá az én és enyém illúzióján keresztül ejti rabul a lényeket, ha a mamatá (enyém-ség, birtokvágy)  eltűnik, az végképp eltépi májá fátylát. Hasonlóan az ezt megelőző elvnél: a brahmacsarja mint tanítványság, az alázat gyakorlása, az ahantá (én-ség) megszűnése.

„Amíg kétségbeesetten kapaszkodunk egy szakadék oldalába (és ezzel együtt az életünkhöz is), nem vagyunk abban az állapotban, hogy szemügyre vehessük a helyet, ahonnan fölmásztunk sem azt a helyet, ahová igyekszünk. …ha mentesek vagyunk a ragaszkodástól, megismerjük egész emberi pályafutásunkat, múlt és jövendő életeinken keresztül.”

(Patanydzsali jóga aforizmái. Szanszkritból angolra fordította és kommentárokkal ellátta: Swami Prabhávánanda és Christopher Isherwood)

Gyakorlás

Utolsó két hét (december 11. – december 31.)

A nem ragaszkodás, nem birtoklás nagyon magas elv a jamák között. A hamis birtokvágy, az enyém-ség leküzdése az egyik legnehezebb feladat. Nyilván a szemináriumok során egy klasszikus jógafilozófiát próbálunk megismerni, amelynek eszméit a mai nyugati hétköznapokban megélni nagyon komoly feladat.

Aparigraha ma

1. Az ajándék könnyen lekötelezheti a megajándékozottat az ajándékozóval szemben. Ügyeljünk rá, hogy ne fogadjuk el az ajándékot, ha nem tiszta szándékkal adják, hanem azért, hogy rajtunk keresztül elérjenek valamit vagy lekötelezzenek. (Érdekes jelenség ebben az értelemben a reklámajándéktárgy, a célzatos és presztízs ajándékok.)

2. Felesleges dolgokat ne gyűjtsünk magunk köré. Ha valamire nincs valójában szükségünk, inkább adjuk annak, akinek igazán értékes lehet, és ne várjunk érte cserébe semmit.

3. Mentális értelemben pedig: ne sajátítsunk ki embereket, ne láncoljuk magunkhoz őket. A kapcsolatok érett alapja: a szabadság, önállóság és elfogadás.

A jógikus egyszerűség nagy valószínűséggel nem megvalósítható a legtöbb ember számára. Ezért próbáljuk figyelmünket a feleslegesen elherdált energiákra fókuszálni. Csípjünk fülön az életünkben olyan jelenségeket, amikor tetten érhető, hogy elherdáljuk az időnket. Hiszen ma a legnagyobb kincs, amelyet a másik embernek adhatunk: az a személyes időnk és figyelmünk. Okosan és értelmesen próbáljuk megtölteni a napjainkat.

 Figyelem! mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk!

Ebbe a spirituális személyiségfejlesztő kísérletbe bárki becsatlakozhat bármikor. Itt a honlapon is nyomon követheti az eseményeket, és saját maga is csatlakozhat a résztvevők igyekezetéhez. Bármilyen tapasztalatot, felismerést szívesen fogadunk hozzászólás formájában.

A szeminárium látogatói megkapják a beszélgetés írásos vázlatát, illetve a teljes hanganyagot.

2 hozzászólás

Rovat: Jama, Jóga bölcselet

Hozzászólások

  1. A sóvárgás nélküliséggel átgondoltuk az ötödik jamát, erkölcsi fegyelmet is. Lehetőségünk volt néhány hónapig kicsit aktívabban átgondolni, mit is jelentenek ezek a klasszikus jóga irányelvek számunkra, ma, itt Magyarországon.

    Mindezzel azonban még nem fejeződtek be az önvizsgálati kurzusaink. Jövőre ugyanígy folytatjuk, most már a nijamákkal. A tiltások után, íme most az ajánlások! Eddig azt boncolgattuk, mint nem ajánlatos tenni, jövőre itt a lehetőség megtenni, azt, amit egyenesen meg kell!

    Január 15-én, kedden 18.00-tól újra találkozunk itt a Jógaházban. Remélhetőleg, itt a blogon is követhető lesz majd hogyan is haladunk, ugyanúgy bárki becsatlakozhat, mint eddig. Remélem, mindenki örömét leli a belső kutatásban és gazdagodik általa; sikerül jobban megismernie önmagát és másokat.

    Addig is, a legközelebbi alkalomig, amíg új feladatokkal nem gazdagodunk, mindenkit arra buzdítok, hogy ne adja fel a lelkesedést, hanem gyakorolja immár együtt az összes jamát. Vajon melyik volt a legnehezebb? Melyik gazdagította leginkább a tapasztalatokat?

    Aki pedig csak most fedezi fel, hogy egyáltalán létezik ilyen kísérlet, az járja végig a lépcsőket, kísérletezzen, és tartson velünk!

  2. Edina

    Találtam egy kis segítséget ahhoz, hogyan csökkentsük a szívünkben lévő vágyakat, amit az anyagi dolgokhoz való ragaszkodás szül.
    Hiszen azzal, hogy a sajátunknak hisszük a vagyont, egyre növekvő vágyakat ébresztünk magunkban az anyagi élvezetekre.

    A Srí Isopanisad első verse így szól:
    „A világegyetemen belül az Úr irányít minden élőt és élettelent, s minden az Övé. Az embernek ezért csupán azt szabad elfogadnia, amire szüksége van, s ami őt illeti meg. Minden mástól tartózkodnia kell, jól tudván, hogy az kihez tartozik.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.