A negyedik jama – cölibátus

Brahmacsarja – tartózkodás a nemi élettől

„Aki a szüzesség gyakorlatában megszilárdult, hősies erőre tesz szert.” 2.38.

(Patanyzsali: A jóga vezérfonala. Dr. Fóris László fordítása)

A többi jamához hasonlóan a brahmacsarja is gazdag jelentésárnyalatokkal bír: a másokhoz való helyes belső hozzáállás felismerése, érzelmi kulturáltság, részleges vagy teljes cölibátus, a brahman (a lélek) szerint élni, önmegtartóztatás, vágytalanság, tartózkodás az érzékiségtől, a nemi energia szublimálása, szexuális absztinencia és tisztaság, rendezett nemiség és kapcsolat.

A szexualitás fajfenntartó ösztön, a létfenntartáshoz hasonlóan igen erős biológiai determináció. A szexuális kapcsolatok, ábrándok, álmodozások igen sok energiát igényelnek. Ez az erő, okosan kezelve spirituális erővé szublimálható. A jóga hagyománya ezért igen komolyan és behatóan foglalkozik a szexuális energiával és annak nemes átalakításával. Ez a téma általában kitüntetett figyelmet kapott ennek megfelelően sok iskola foglalkozik vele, gyakorlása és magyarázata olykor igen félreértelmezett nemcsak nyugaton, de keleten is.

A jamák közül talán ez az önfegyelmező gyakorlat az, amelyet a gyakorlók a legnehezebben tudnak megérteni, elfogadni. Sokan azok közül, akik komolyan tanulmányozzák a jóga filozófiáját szemlesütve küzdenek a brahmacsarja fogalmával, mert attól tartanak, hogy le kell mondaniuk a szexuális gyönyörről. Sokan pedig azt kérdezik az önmegtartóztató jógiktól: miért is élnek valójában?

Az értelmezés szűk és korlátozott keretein belül a brahmacsarjának kétféle  klasszikus értelmezésével találkozhatunk. Egyrészt főleg szexuális önmegtartóztatásként, cölibátusként fordítják, de ennél sokkal többet takar, ugyanis tanítványságot, a brahman, a lélek szerinti életet is jelenti.

 Cölibátus

A szüzesség értelmezésében nagyon szigorú és kompromisszumot nem tűrő álláspontot képvisel a hagyomány. Némely magyarázók és jógik, egyenesen szánalmasnak tartanak minden olyan kísérletet, amely bárminemű enyhítést engedélyez ezen a területen.

Ennek többféle oka is van. Úgy ítélik meg, hogy nem lehet a már fent említett életerő pazarlását a komoly jóga-élettel összekapcsolni, hanem választani kell a kettő között. Bár a kezdő gyakorlóknál engedélyezett a fokozatos lemondás, nem követelik meg azonnal a nemi élet teljes megszüntetését. Arra azonban figyelmeztetnek, hogy az elméleti tanulmányozáson, és a jóga bevezető gyakorlatain túli komoly előrehaladás csak a teljes cölibátus betartásával lehetséges.

Ezért komoly önvizsgálatra és őszinteségre hívnak fel ezen a területen. A törekvőnek teljes bizonyossággal tudnia kell, hogy felfogta-e a különbséget a világi gyönyörök és boldogság, valamint a spirituális élmények között, illetve teljesen tisztában van-e a kettő egymáshoz való viszonyával. Ebben a tekintetben semmilyen megalkuvást nem ismernek el, sőt a komolyabb gyakorlás megköveteli, hogy a szavak, az érzések és a gondolatok szintjén is engedje el a nemi élethez való ragaszkodást.

Az ezzel kapcsolatos második, immár kiterjesztett értelmezés, ha lehetséges még szigorúbb követelményeket támaszt. Itt a brahmacsarja már nemcsak a nemiségre korlátozódik, hanem mindenféle érzéki örömtől való tartózkodásra is.

Ezek az örömök általában a társadalomban élés olyan természetes velejárói, amelyek a világban élő ember számára teljesen hétköznapiak és fel sem tűnnek. Ide sorolhatóak – a teljesség igénye nélkül – például az illatszerek használata, a finom ételek, a pazar ruhaneműk stb. Ezen a szinten ezek a normális élet velejárói. A jógi számára azonban ártalmasok.

Itt fontos hangsúlyozni, hogy nem azért kerülendőek, mert valamiféle „bűnös” tettekről lenne szó, hanem azért, mert felkavarják és izgalomban tartják az elmét, ezért potenciálisan magukban hordozzák a mentális és érzelmi zavarok lehetőségét.

Akik engednek az érzékek tárgyai vonzásának, több következménnyel kell számolniuk:

  • nem vonhatják ki magukat az anyagi világot jellemző problémák és nehézségek alól,
  • akaraterejük gyöngül,
  • ezért pedig nem lesznek képesek szívből elkötelezni magukat a jóga eszményei mellett.

 Az érzéki örömök feladásának célja

Amitől a jóginak igazából óvakodni kell, az nem az érzékelés észlelésében van, ami egészen természetes és önmagában ártalmatlan. A gondot az élvezetes, örömet okozó érzékelésekhez, illetve a megismétlődésükhöz való ragaszkodás, elvárás jelenti. A tényleges érzékelés semleges. A jóga gyakorlása ki is élesíti az érzékeket: a tapasztalati és a tapasztalaton túli világ teljesebb megélését adja. A vágy az, amely megzavarja az elmét és a sorozatos újjászületés kerekéhez köti.

A jógi a világi emberhez hasonlóan érzéktárgyak között mozog. Míg azonban a világi ember általában a jó érzetekhez kötődik, a kellemetleneket pedig igyekszik kikerülni, addig a jógi az élvezetet okozó tárgyakhoz nem ragaszkodik, és nem taszítják a kínt okozó tárgyak. Ez lényeges különbség. A jógira nincs hatással az egyes tárgyak jelenléte vagy hiánya. Ezt a szellemi beállítottságot azonban csak kitartó és szigorú lemondással lehet elérni.

 Az egység látása

A későbbiekben tárgyalt aparigraha, nyereségvágy nélküliséghez hasonlóan a brahmacsarja eszménye  is magában hordozza a mindenségben élő lények lényegi egységének észlelését. A törekvő megtapasztalhatja az a benső teljességet, amely nem a testéhez, nem pedig az „én-vagyok”-sághoz rokonítja, hanem tiszta énjét a legfelsőbb lélekhez kapcsolja. Ebből fakadóan megfakulnak benne az olyan ösztönzések, amelyek közötte és a többiek között a test szintjén tesznek különbséget.

Egyes jóga iskolák a szexuális impulzusokat a nem-teljesség érzéséből eredeztetik, amelyek testi és pszichológiai szinten a férfi és nő közötti különbségekben mutatkozik meg. Spirituális szinten azonban nincsen különbség a lelkek között, a megkülönböztetés csupán a testi önazonosításból fakad.

Bevezetésképpen a hagyomány megköveteli az érzelmek fegyelmét és a másik nemhez való rendezett viszonyt. A jóga a tanulók, valamint a szerzetesek, jógik esetében (fejlődésük érdekében) elvárja a cölibátust.

 A brahmacsarja mint életrend

A brahmacsarja azért is különleges a jamák között, mert a szatjához – az igazsághoz való hűséghez hasonlóan nem tagadást fejez ki, hanem egy tényszerű állítást, követelményt (szüzesség vagy tanítványság). Másrészről a brahmacsarja egyike a négy életrendnek:

  • brahmacsarja – tanuló életrend
  • grihaszta – családos életrend
  • vánaprasztha – visszavonult életrend
  • szanyjászí – szerzetes életrend

A tanuló életrend tradicionálisan a férfi ifjúkorának azon időszakát jelenti, amíg egy mester oltalma alatt, tanítványként elsajátítja a lelki élet alapjait. A szó jelentése ekkor: brahman szerint élni – a lélek szerint élni. Ez az a tudást, az a világlátás, amely szerint a későbbiekben él, és amelyet átad a családjának, gyermekeinek is.

“A brahmacsarja…, valójában ennél sokkal tágabb értelmű fogalom. Azt jelenti, hogy gondolataink mindig Isten körül forognak. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy hanyagolhatnánk világi kötelességeinket. Ellenkezőleg, a lehető legnagyobb gondossággal tegyünk eleget feladatainknak, de mindig abban a tudatban, hogy: -Nem én cselekszem, egyedül Isten a cselekvő”. (Szvámí Mahésvaránanda)

Tanítványnak lenni dicsőséges és nemes élethelyzet, amelynek számtalan aspektusa van, gazdag gyakorlatkincs kapcsolódik hozzá. Csak a legfelületesebben ragadhatunk ki a témához kapcsolódva néhány gondolatot, amely a jamákhoz kapcsolódik. A többi önfegyelmező gyakorlatnál, ebben az esetben is megfigyelhetjük, hogy a hangsúly a hamis én leépítésén van. Mind a cölibátus, illetve az érzék tárgyakhoz való nem ragaszkodás gyakorlásában, mind a tanítványság tudatállapotának megélése esetében az ego fokozatos transzformálásáról van szó. Mestere iránti meghódoltságában, odaadásában a tanítvány az alázatot gyakorolja, így az „én-vagyok”-ság megszüntetéséért tesz lépéseket.

Más oldalról nézve a tanítványként élő törekvő nem fél semmilyen élethelyzettől, amely sokak által esetleg önös érdeknek tűnhet. Bátran szembe tud nézni bármilyen léthelyzettel, mert látja benne a lehetőséget, hogy túllépjen hamis önmagán.

 Nyugaton

Az érzelmi fegyelemnek és a nemi megtartóztatásnak van helye a mai modern társadalomban is. A cölibátus minden esetben bátran használható a gyakorlás komoly fázisaiban, intenzív szakaszokban a belső energiák összpontosításához.

A legtöbb embernek a brahmacsarja az érzelmi viszonyok kiegyensúlyozottságát jelenti. Jelenthet igyekezetet arra is, hogy ne csak a biológiai férfit vagy nőt, merészen úgy is fogalmazhatnánk, hogy ne az embert, hanem a lelket lássa.

Gyakorlás

Negyedik két hét (november 28. – december 10.)

Bár igazán pikáns kísérletekre indíthat minket ez a terület, mi mégis inkább valami szokatlanra vállalkozunk. A feladat meglátni a másik emberben is azt a lelkiséget, azt a gyökeret, amely közös bennünk. Meglátni a másikban is a lelket. Nagy kísérlet!

Talán ez a legnehezebb gyakorlat az összes közül. Megtapasztalni a tanítványságot – mester nélkül…

 Figyelem! mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk!

Ebbe a spirituális személyiségfejlesztő kísérletbe bárki becsatlakozhat bármikor. Itt a honlapon is nyomon követheti az eseményeket, és saját maga is csatlakozhat a résztvevők igyekezetéhez. Bármilyen tapasztalatot, felismerést szívesen fogadunk hozzászólás formájában.

A szeminárium látogatói megkapják a beszélgetés írásos vázlatát, illetve a teljes hanganyagot.

2 hozzászólás

Rovat: Jama, Jóga bölcselet

Hozzászólások

  1. Kenderesi Ilona

    “Az igazi aszkéta növendék nem az, aki nőtlen, hanem az, aki nem lát különbséget a testek között. Inkább lépjen vissza az ember egyet, de legyen őszinte.” (Arany szútrák. Szvámí Bhakti Kamala Tírtha összeállításában és szerkesztésében)

  2. Kenderesi Ilona

    Egy történet egy régi-régi vezeklőről. A Mahábháratában több történet szól Bhagíratha király tetteiről. Még az idő kezdetén, egy aszályos évtől sanyargatva megfogadta, hogy ezer évig áll egy lábon, majd karjait magasba tartva még ezer évig. Ezzel a tettével sikerült is rábírnia az isteneket arra, hogy teljesítsék a kívánságát: a mennyei Gangesz árassza a vizeit a kiszáradt földre, s így váljon újra termékennyé. A vízáradat oly erős volt, hogy az Úr Sivának kellett a fejét alátartania. A víz gubancos haján keresztül áramlik – így jött létre az észak-indiai Gangesz vízgyűjtő területe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.