A harmadik nijama – vezeklés

Tapasz – vezeklés

A méltó cél az életet megvilágosulttá, tisztává és istenivé avatja. Ilyen cél hiányában a cselekvésnek és az imádkozásnak nincs értéke. A tapasz nélküli élet olyan, mint a szeretet nélküli szív.” (B. K. S. Iyengar)

Vezeklő BuddhaVezeklés a védai korban

Maga a szó a ’tap’ ige gyökből ered, amely égni, izzani jelentést hordoz. A Rg-védában a Nap (ill. Szúrja) és az áldozati tűz (Agni) jelzője. Az „izzás”, a „hő” az aszkézisből származó gyakran hőként is érzékelt, nagy lelki eredetű testi energia.

A jógát megelőző időkben az aszkézist általában egy-egy istenség kegyének elnyerésért folytatták (pl. hosszú időn keresztül cölöpökön állni a napon). A védai szövegkörnyezetben allegorikus értelemben szerepel, mint pszichikus hő (düh, erőszak), ugyanakkor mint buzgalom, heves igyekezet is. A szó jelentése fokozatosan lett az önként vállalt fejlődés, a vallásos-lelki küzdelmek jelzőjévé. A jóga megszületése után egyértelműen egyfajta belső aszkézisre utal: a jógi törekvése elsősorban a tudatára irányul.

A Rg-védában a tapasz egy belső, inspiráló feszültség vagy hő fejlesztő eszköz, amely az eksztatikus állapot elérését eredményezi.

A tapasz a jóga mellett függetlenül is létező hagyománnyá alakult. Főként a nőtlenség gyakorlásán (brahmacsarja) és az érzékek visszavonásán (indrija-dzsaja – érzékek legyőzése) keresztül valósult meg. A folyamatot gyakran hozzák összefüggésbe pszichikus képességek (sziddhi) elérésével, gyakorlóira pedig sokszor varázslóként tekintenek, aki erejével képes megállítani a Napot a pályáján.

Jóga és aszkézis

A jóga lelkiséggel telítette a korábbi vezeklő hagyományt, az önmegvalósítás magasabbrendűségét hangsúlyozta a misztikus képességekkel szemben.

Patanydzsali Jóga-szútrájában is szerepet kap a vezeklés, mint a meditációt (és végül a szamádit) előkészítő gyakorlat, amelynek központi eleme továbbra is a nemi önmegtartóztatás marad. A tapasz gyakorlása megtisztítja és tökéletessé teszi az érzékeket, a testet pedig olyan keménnyé teszi, mint a gyémánt. Ennek ellenére nem összekeverendő az önkínzással vagy az értelmetlen önsanyargatással.

„A vezeklés eredményeknt, a tisztátalanság legyőzése révén, a test és az érzékszervek erőkre tesznek szert.” (2.43.)
(Patanydzsali: A jóga vezérfonala. Malik Tóth István fordítása Szvámí Vivékánanda nyomán.)

Tapasz mint a jellemfejlesztés tudománya

Átvitt értelemben a tapasz heves erőfeszítés egy meghatározott életcél eléréséért. A jóga szempontjából az Önvalóval való kapcsolat helyreállítása érdekében tett erőfeszítés. Ennél fogva lehet egészen specifikus törekvés, nem feltétlenül valamilyen jól körülhatárolható fizikai gyakorlat. Így minden olyan vágy felégetését jelenti, amely ennek az örök kapcsolatnak az útjában áll.

A tapasz fajtáji:

      1. testre vonatkozó (kájika) – önmegtartóztatás, erőszakmentesség
      2. beszédre vonatkozó (vácsika) – nem használunk bántó szavakat, nem mondunk rosszat másról, igazat szólunk a ránk való következmények figyelembevétele nélkül
      3. elmére vonatkozó (mánaszika) – egy olyan szellemi beállítottság kifejlesztése, amely során örömben és bánatban kiegyensúlyozottak maradunk, megőrizzük önfegyelmünket

 

„A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a bráhmanák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint a szülők imádatából áll. A tisztaság, egyszerűség, cölibátus és erőszak nélküliség is ide sorolható.
A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, jót akaróan, kedvesen, másokat nem sértve szól, a Védákat rendszeresen idézi.
Az elme fegyelmezését pedig a lelki nyugalom, egyszerűség, higgadtság és gondolatok tisztasága alkotja.” (Bhagavad-gítá. 17.14-16.)

Gyakorlás

Harmadik két hét (február 19. – március 4.)

Aszkéta Allahabadból

A szemináriumban résztvevőknek két hétig az önfegyelem valamilyen formáját kell gyakorolniuk. Az önuralom az egyik legfontosabb előkészítő gyakorlata a jógának. Magas szinten művelve előkészíti a testet és az elmét a benső megismerésre. A mi kultúrkörünkben meglehetősen leszűkült és negatív jelentéstartama van a vezeklés, önfegyelem szavaknak. A jóga egészen másként gondolkodik minderről.

A tapasz is elválaszthatatlanul kapcsolódik a jamákhoz. Már az asztéjánál (nem lopás) felmerült, hogy a jógi nem gyűjtöget fölöslegesen, mert tudja, hogy a felsőbb Elrendezés mindennel ellátja, amire valóban szüksége van. A nem lopás szellemében tevékenykedő ember (ahogy a karma-jóga ajánlja) munkája gyümölcsét visszaajánlja a kozmikus áldozati körbe (→ lásd Bhagad-gítá 3.10-17. – A harmadik erkölcsi fegyelem), így nem kívülállója, hanem viszonzó részese a Teremtésnek.  Ennek szellemében gyakoroljuk a lemondást, vezeklést a munkánkban:

  1. Dolgozzunk úgy, hogy ne vágyjunk munkánk gyümölcsére, ne ragaszkodjunk az eredményhez, a dicsérethez. Engedjük ezt át Istennek, hiszen az Ő akarata nélkül nem történik semmi. Munkálkodjunk a munka kedvéért! A sikertelenségünk vagy a sikerünk hozzá tartozik, ajánljuk ezeket is a kozmikus áldozati körbe. Emlékezzünk meg erről mindig, ha a munkában eredményesek vagyunk vagy eredménytelenek. A siker és kudarc csupán a durva anyagi energiában értelmezhető. A jógi számára, akinek az abszolút igazság a mérce, a két fogalom egylényegű. Gyakoroljuk a kiegyensúlyozottságot!
  2. Jóga gyakorlóknak (is): a tapasz lelkesedést is jelent. Eddzük testünket és képezzük elménket a jóga szellemében tudatosan és intenzíven. Tegyük mindezt az ahinszá (nem ártás) és a szantósa (elégedettség) tiszteletben tartásával, és viseljük el a nehézségeket (pl. ülő helyzetek nehézsége a légzőgyakorlatoknál, reggeli gyakorlatoknál az álmosság leküzdése, stb.). Természetesen mindez igaz bármilyen kellemetlen helyzetre a nap során.
  3. Készítsünk napirendet és tartsuk magunkat a tervhez. Tűzzünk ki magunknak minden nap egy célt és azt minden körülmények között valósítsuk meg. Mindig egyszerű dolgokra gondoljunk: elolvasni egy oldalt egy könyvből, elvégezni reggel három napüdvözletet, meginni másfél liter vizet egy nap és még sorolhatnám. Itt is érdekes lehet minden nap feljegyezni, mit sikerült megvalósítanunk. Ne feledjük, amit már megtanultunk: a nap végén legyünk elégedettek magunkkal és legyünk hálásak azért, amit elértünk!

A tapasznál mindig nagyon észben tartani, hogy nem önkínzásról van szó, hanem tudatosan vállalt fegyelmező gyakorlatról. A nehézség az elme ellenállásában rejlik. A gyakorlat segít leépíteni a hamis ént és nagy mértékben erősíti az akaraterőt.

“Óh, Ardzsuna, az nem lehet jógí, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.

Akinek mérsékelt az evése, alvása, munkája és pihenése, az minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni a jóga gyakorlása által. ” (Bhagavad-gítá. 6.16-17.)

 Figyelem! mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk!

Ebbe a spirituális személyiségfejlesztő kísérletbe bárki becsatlakozhat bármikor. Itt a honlapon is nyomon követheti az eseményeket, és saját maga is csatlakozhat a résztvevők igyekezetéhez. Bármilyen tapasztalatot, felismerést szívesen fogadunk hozzászólás formájában.

A szeminárium látogatói megkapják a beszélgetés írásos vázlatát, illetve a teljes hanganyagot.

Szólj hozzá!

Rovat: Jóga bölcselet, Nijama

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.