Az első jama – nem ártás

Ahinszá – erőszak nélküliség

“Ahinszán Patanydzsali az ölés vágyának megszüntetését értette. E világ berendezkedése nem megfelelő ahhoz, hogy szó szerint gyakorolhatnánk a nem-ártást. Megesik, hogy rákényszerülünk az ártalmas lények kiirtására. A haragra vagy ellenségességre azonban senki sem kényszeríthet bennünket. Minden életformának egyenlő jogai vannak a májá világára. Az a szent, aki megfejti a teremtés titkát, a természet megannyi zavaró megnyilvánulásával is összhangban él. Mindenki megérti ezt az igazságot, ha legyőzi magában a rombolás vágyát.” (Srí Juktésvar)

Az önmegvalósítás útja

A Jóga szútra második fejezete (szádhana-páda) foglalkozik a nyolcfokú jógával (asta-anga – astánga).

A nyolc tag:

  1. erkölcsi fegyelem (jama)
  2. önfegyelem (nijama)
  3. testhelyzet (ászana)
  4. légzésszabályozás (pránájáma)
  5. az érzékek visszavonása (pratjáhára)
  6. koncentráció (dháraná)
  7. meditáció (dhjána)
  8. eksztázis (szamádhi)

Az egyik lépés a másikra épül ezen az úton, amely a zűrzavaros hétköznapi életünkből az egón túli Önvaló megvalósításához vezet.

Jama – erkölcsi fegyelem

Az öt erkölcsi kötelesség az ösztönéletünket szabályozza és ezért a gyakorlás nélkülözhetetlen előfeltétele. Az astánga jógának ez az első lépcsőfoka kapcsolódik legszorosabban a mindennapi életünkhöz. A jógi kreatívan szabályozza ezeket a kimenő energiákat, amelyek így felgyülemlenek és a személyiség spirituális átalakítására fordíthatóak.

 Az öt fontos önmegtartóztatás:

  1.  nem ártás (ahinszá)
  2. tartózkodás a hazugságtól – igazmondás (szatja)
  3. nem lopás (asztéja)
  4. tartózkodás a nemi élettől (brahmacsarja)
  5. tartózkodás a szerzéstől – nyereségvágy nélküliség (aparigraha)

 Az öt kiegészítő erkölcsi tanítás

  1.  részvét vagy cselekvő szeretet (dajá)
  2. becsületesség (árdzsava)
  3. türelem v. szemtanú tudatosság(ksamá)
  4. rendíthetetlenség (dhriti)
  5. kímélő étrend (mitáhára)

Szabályozzák a jógi társadalmi érintkezését, a külvilággal való viszonyát, a más élőlényekkel való kapcsolatát.

 Ahinszá – nem ártás

Minden erkölcsi norma gyökere, erőszak nélküli gondolkodást és cselekvést feltételez. Pozitív, életigenlő szemlélet. Ezen túl a jógi törekvése az áhinszá gyakorlásával megtapasztalni és elsajátítani az „ugyanazt látni”, az azonos látásmód (szama-darsana) állapotát. Olyan látásmód ez, amely áthatol az egyéni lélek és az Önvaló közötti különbségeken.

 „Amikor [bizonytalan, zavaró és káros] érzelmi indíttatások támadnak, az ellentétüket kell létre­hozni. (2.33.) Az [ilyen] – elkövetett, mással véghezvitetett, vagy csupán engedélyezett – ártásból származó érzelmi indíttatások, sőt valójában az összes vágyból, dühből és káprázatból származó érzelmi indíttatás – legyen az gyenge, közepes vagy erős – vég nélküli szenvedést szül. [Legyőzésükhöz] az ellentétüket kell produkálni. (2.34.)”

(Patanyzsali: A jóga vezérfonala. Dr. Fóris László fordítása)

Kiegészítője az öt „mellék” erkölcsi tanításból a türelem (ksamá), béketűrés, megbocsátás. Amely jelent egyfelől szemtanú tudatosságot („csak megfigyelő vagyok”), másfelől lehetővé tenni a jelenségek számára, hogy azok a saját kedvük szerint feltáruljanak.

A nem ártás tökéletes megvalósítása magasabb szinten emberfeletti képességet eredményez. Ilyenkor a jógít a békesség aurája veszi körül. Így közelében pl. az állatfajok egymás közötti ösztönös ellenségessége is megszűnik.

 „Aki a nem-ártásban megszilárdul, annak a környezetében is megszűnik a gyűlölködés. (2.35.)”

(Patanyzsali: A jóga vezérfonala. Dr. Fóris László fordítása)

 Gyakorlás

Első két hét (szeptember 25. – október 8.)

A szemináriumban résztvevőknek két hétig a nem ártás erényét kell tudatosítaniuk és gyakorolniuk a saját életükben. Megfigyelni, mikor cselekszenek, szólnak és gondolkodnak erőszakosan.

A csoport a türelmet választotta vezérmotívumként, így a figyelem elsősorban a szemtanú tudatosságon – így a szituációk (jelenségek, személyek viselkedésének) kritika nélküli megtapasztalásán és elfogadásán van.

Ez az aktív figyelem hozzásegít a nem ártás elvének mélyebb megértéséhez. Azonnal megváltoztatja a környezetünkhöz való viszonyunkat. Érdemes megfigyelni azt is, észreveszünk-e változást a hétköznapjainkban, a viselkedésünkben, esetleg mások hozzánk való viszonyában.

 Figyelem! mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk!

Ebbe a spirituális személyiségfejlesztő kísérletbe bárki becsatlakozhat bármikor. Itt a honlapon is nyomon követheti az eseményeket, és saját maga is csatlakozhat a résztvevők igyekezetéhez. Bármilyen tapasztalatot, felismerést szívesen fogadunk hozzászólás formájában.

A szeminárium látogatói megkapják a beszélgetés írásos vázlatát, illetve a teljes hanganyagot.

Rövid hangösszefoglaló a beszélgetésről.

 

 

 

 

15 hozzászólás

Rovat: Jama, Jóga bölcselet

Hozzászólások

  1. Az esti lelkesedés még másnap reggel is kitartott. Érdekes élmény volt szembesülni azzal, hogy reggel azt mondogatom magamnak: “ma béketűrő leszek, ma béketűrő leszek”. No, ezt az élet mintha arculcsapásnak értelmezte volna, és mondanom sem kell, hogy olyan szituációkba keveredtem, ahol mindent tudtam gyakorolni, csak a béketűrést nem.
    Azon gondolkodom, hogy az, hogy valaki egyszerűen idegesít, az vajon agressziót vált-e ki az emberből. Felmerül a kérdés: miért is idegesít?

  2. Mária

    Nem akármilyen egyszerű feladat a szemtanú tudat gyakorlása sem, nem kell mindenhez hozzáfűznöm valamit, sőt még hozzágondolnom sem kell, vajon miért így beszél valaki, miért így cselekszik….nem az én feladatom, hogy megítéljem.
    Érdekes kihívás és edzése az elmének, hogy megengedem ezúttal valakinek, hogy most a jelenlegi szituációban ne az általam megszokott módon reagáljon, adjam meg neki is a fejlődés, a változás lehetőségét, sőt….talán éppen az én viszonyulásom, viselkedésem váltotta ki belőle eddig a reakciókat, melyeket nem szeretek, rosszul esnek nekem….?
    Bátorság, önfegyelem és állandó kontrollja az elmének,.. igen, most ebben a helyzetben visszafogom magam, várok, türelmes leszek……nagyon izgalmas, vajon mi lesz az eredmény, mint valami ünnepre készülődés.
    Pozitív mellékhatása a gyakorlatnak ráadásul, hogy míg az elme ilyen feladatokkal van elfoglalva, nemcsak, hogy a jelenben tartózkodik, ami már önmagában is ajándék, hanem kevesebb ideje van bolyongani, múlt eseményein rágódni, aggodalmaskodni a jövő miatt.
    Olyan ez az egész, mint egy “nyaralás” a szellemnek, kontroll alatt van és pont ettől szabad.

  3. Edina

    Be kell vallanom, hogy ez csupán a második napja volt a fogadalmunknak, de nekem hihetetlenül nehéz volt. Egyáltalán nem voltam képes betartani, nem volt erőm hozzá. Olyannyira nem tudtam betartani, hogy még dühösen káromkodtam, csapkodtam a telefonomat és panaszkodtam is. Borzalmas nap volt, energiaszintem hihetetlenül alacsonyan van.
    Itthon elgondolkodtam magamon és arra jutottam, hogy a mai napi cselekedeteim egyáltalán nem voltak helyénvalóak, beismerem, tudatában vagyok, de nem fogom ezen rágni magam. A múlton már egyáltalán nem tudok változtatni. Szerencsére a környezetemben nem bántottam meg senkit közvetlenül, legalábbis remélem. Azt hiszem, az a helyes, ha megbocsátom magamnak a mai viselkedésemet és inkább arra koncentrálok, hogy ez ne történjék meg még egyszer a jövőben.
    Azt hiszem, tudom, hogy mikor viselkedtem helytelenül. Legalábbis próbálok mindig tudatában lenni a viselkedésemnek, a gondolataimnak és úgy érzem, ez a legtöbbször sikerül is. Ma is tudatában voltam éppen abban a pillanatban, hogy nem kellene káromkodni, de nem volt energiám türelmesnek lenni magammal szemben.
    A környezetemben egyébként mindenki érzékelte a mai negatív hullámomat és biztos vagyok benne, hogy ma mindenkit lehangoltam magam körül. Ezen utólag már nem tudok változtatni. Egyetlen, amit tehetek, hogy megpróbálom megelőzni az ilyen negatív hullámokat oly módon, hogy magammal rendbe jövök, az energiámmal megtanulok bánni. Ennél többet egyelőre nem tehetek.

  4. Mária

    Csak utólag jutott eszembe, talán a gyakorlat hatása volt a tegnap esti történetem.
    A felüljáróra kanyarodva magam elé “kellett” engednem egy lassú járművet, mely kb 10 km-es sebességgel tudott haladni, mögöttem már többen ki-kidugták autójuk elejét, de ott tényleg nem lehet előzni. Na de aztán felérve a kétsávos útra mindenki igyekezett volna elébe kerülni végre a munkagépnek és elhagyni a kényszeres tempót. Sötét volt, sok autó jött folyamatosan a belső sávban, én csak gurultam továbbra a nagy gép takarásában, közben egyre többen mögöttem már sikeresen bejutottak és kikerülték a markolót. Végül, amikor már senki sem jött, eljött az én pillanatom, jeleztem és amikor éppen készültem besorolni a belső sávba, akkor az én hűségesen követett lassú járművem is bekéretőzött, ugyanis utána balra szeretett volna kanyarodni….hangosan felnevettem, mondtam : hát ez vicces ! és szépen “visszaeveztem” a szélére. Nyugodt voltam és derűs, ami persze köszönhető volt a Mandalakör légkörének, hiszen onnan jöttem. És a lényeg most jön, a sok autó mind, akik türelmetlenül előttem besoroltak, szépen ott várakoztak a piros lámpánál, ahova érkeztem…..

  5. Kenderesi Ilona

    Telnek a napok, mégsem tudom megragadni a feladatot. Néha valóban elfog a kétség: lehetséges ez egyáltalán?
    Mindig adódik külső konfliktus, ahol próbázhat az ember. Engem a benső érdekel.
    Georg Feuerstein írja az ahinszá gyakorlásáról: “…a vágy, hogy ne ártsunk másnak, az egységre és az önmagával harcban álló ego feletti uralkodásra való törekvésből ered.”
    Az önmagunkkal folytatott harc erőszakos tett, szerintem ebben nincsen győzelem. A magam részéről úgy érzem, máshogy kell megközelítenem a témát. A kitűzött eszmény olyan magas, hogy könnyen folytonos kudarcként élhetem meg a próbálkozásaimat. Ezért folyton elégedetlen leszek, sőt dühös. Az pedig a pokolba vezető út.
    Edina írta, hogy “… nem fogom ezen rágni magam.” Azt gondolom, hogy ez elengedhetetlen, hogy béke legyen bennünk. Számomra nagyon nehéz. Sokszor vagyok dühös magamra, és türelmetlen magamhoz. A harc állandóan jelen van. “Aki önmagát legyőzi hős.” – mondja Lao-ce. Ez lenne a békés harc? Lehet egy harc békés? Vagy legalább szórakoztató…
    Kaczvinszky elég sok példán keresztül vizsgálja, hogy az erény és a bűn igazából megítélés kérdése. Bizonyos körülmények között a gyilkos is feloldozást kaphat.
    A Mahábháratából pár gondolat. Judistir király egy jaksával beszélget. Judistir király szerint a jótékonyság az összes élőlény megvédése. Ez több, mint az ahinszá, amely valójában passzív. A jótékonyság adtív.
    Türelem: a szenvedélyek uralása
    Megbocsátás: az ellenségeskedés elviselése. Feledem, ha valami kellemetlenség ér.
    Akárhogy is, úgy tűnik, hogy nem engem bosszantanak, hanem én bosszankodom. A külső történések olyanok, mint egy-egy kő, amelyek az elme víztükrébe csapódnak. (Más kérdés, hogy az elme víztükre állandóan háborog.)

  6. Idézet egy emailből:
    “…találó az utolsó pár perc, hogy nincs elég energia ahhoz, hogy az emberek egyáltalán meginduljanak, vagy a “földszintre kerüljenek.” Akkora a szétszórtság… az egészséges egóval nincs baj, és manapság még az egészséges egóig való eljutás is kihívás, hogy a közösségi lét normálisan alakulhasson. Például, az önártás, önerőszakból kikeveredni, hogy aztán egyeltalán értelemt tudjon nyerni, hogy ne kívánjunk másnak olyat amit magunknak sem kívánunk. Ami mennyire abszurd, mégis milyen érzelmi elhangoltság és borzalom tapasztalható néha ráadásul tömeges ez a non sense. Persze ez tényleg a pince. Éljen a Napfény és szellőztetés a pincékbe :-)”

  7. Kenderesi Ilona

    Ma pont egy hete kezdtük el a ksamá gyakorlását. Minden nap újra és újra átértékelem magamban az ahinszá jelentését. Mit is jelent nem ártani?
    Kedden elhangzott, hogy az ahinszá életigenlő látásmód.
    Arra jutottam, hogy aki a szenvedést nem fogadja el, az nem lehet életigenlő. Mert a halál, a fájdalom, a szenvedés az élet része. Mindenhol jelen van, s ha ezt kizárom, akkor az életet zárom ki.
    A béketűrés nem létezhet a szenvedés elfogadása nélkül. A vigasz, hogy a világ változik. A napok követik egymást, az évszakok követik egymást, az élőlények születnek, felnőnek, megérnek, megöregszenek, meghalnak. Az az egy biztos, hogy minden változik. Folyamatosan. Miért bánkódnánk egy-egy rosszul sikerült pillanat miatt, mikor jön a következő, ami csupa jót ígér.
    Ne ragaszkodjunk a szenvedéshez, mert az is elmúlik, mint minden más!
    Béküljünk meg a folyton változó élettel.

  8. Kenderesi Ilona

    Ez a történet a saját hibánk, tévedésünk bűntudat nélküli elfogadásáról szól és a bhakti jóga mítoszkincséből való (annak is vaisnava – Visnu hívő – ágából), méghozzá a Bhágavata puránából, annak is a 8. énekéből. Siva a főszereplő, akiről talán mindannyian tudjuk, hogy a jóga védelmező ’atyamestere’, a legnagyobb jógi és nem mellesleg a legkiválóbb bhaktának is tartják. A bhakta a bhakti jóga komoly gyakorlója, tehát az Úristen iránti szerető odaadás útját járja. Tehát Siva – sok egyéb mellett is – egy valódi bhakti jógi.
    Mindez a tejóceán kiköpülése után történt. A démonok és a félistenek egyként húzták vonták a hatalmas Vászuki kígyót a Mandara hegy köré tekerve. Így köpülték ki a nektárt, amelyre mindkét seregnek igencsak fájt a foga. Visnu azonban a félisteneknek kedvezett, felvette egy gyönyörű, kívánatos nő, Móhiní alakját, elcsavarta a démonok fejét, így a félistenek észrevétlenül elcsenhették a nektárt. Rájuk, Visnu akaratából nem hatott az elbájoló illúzió.
    Siva hallotta a történetet és maga is kíváncsi lett Visnu Móhiní formájára, így feleségével Visnu elé járult. Mikor Visnu megkérdezte mi szél hozta, így válaszolt: „Uram! Azért jöttünk el, mert látni szeretnénk azt az alakodat, melyet a démonoknak mutattál meg, hogy teljesen elbűvöld őket, s így lehetővé tedd, hogy a félistenek igyák meg a nektárt. Látni kívánom ezt a formát!” Mondani sem kell, hogy Siva kérésében volt egy nagy adag pajkos büszkeség. Már csak azért is, mert felesége, Durgá képviseli az illúziókeltő anyagi energiát. Az ő férjuraként, ezért mentes mindenfajta káprázattól.
    Visnu csak mosolygott, magában pedig komolyan gondolkodott, hogyan is téveszthetné meg a legnagyobb jógit, akinek tüzes tekintete még a Szerelemistent is porrá égette, mikor kéjes vágyakat próbált ébreszteni benne.
    Igazán mulatságos, hogy Siva látni akarta, amint Visnu felveszi előtte a legvonzóbb és leggyönyörűbb női formát. Hiszen Siva is tudta, hogy semmiféle úgynevezett „gyönyörű nő” nem képes kizökkenteni őt jógikus nyugalmából. „Lehet, hogy a démonok megzavarodtak — gondolta —, de ha még a félistenek sem vesztették el a fejüket, mit mondhatnánk rólam, aki a legkiválóbb vagyok valamennyiük között?” Mivel azonban Siva annyira ragaszkodott ahhoz, hogy lássa Visnu női formáját, Visnu végül úgy határozott, hogy olyan különleges női formát mutat neki, amely azonnal a kéjes vágyak óceánjába sodorja majd. Miután magában ezt elhatározta, így szólt Sivához: „Megmutatom neked női formámat, de ha érzéki vágyak fognak háborgatni, ne tegyél Nekem szemrehányást!” Azzal eltűnt Siva és felesége szeme elől.
    Siva jobbra-balra tekingetve kereste Visnut, és így hamarosan megpillantott egy ragyogó fiatal nőt, aki egy labdával játszadozott. Látására egyetlen pillanat alatt megfeledkezett önmagáról, társairól, a jógáról, Visnuról, de még a mellette álló feleségéről is. Azt mondják, Siva fölötte áll minden vonzódásnak, most mégis Visnu elbűvölő erejének a hatása alá került. Meg kell jegyezni, hogy ekkor nem a hozzánk hasonló hétköznapi embereket elbűvölő anyagi energia éreztette hatását, hiszen Siva uralja azt. Visnu ismerte a legnagyobb jógi erejét, így Móhiní alakját a lelki világ tiszta szeretet energiájának ragyogásával díszítette, maga volt jógamájá, amelynek senki sem képes ellenállni (még saját maga sem, de ez egy nagyon izgalmas és nagyon titkos jelenség). Mondhatnánk, Sivának egy pillanatig sem volt esélye.
    Siva a kéjes vágyaktól részegen üldözőbe vette a kacér és csábító Móhinít. Móhiní számtalan helyre vitte Sivát, különösen oda, ahol nagy szentek és jógik éltek, hogy megtanítsa nekik: Siva megőrült egy gyönyörű nőért, ezért ők se gondolják magukat szabadnak, annak ellenére, hogy mindannyian nagy bölcsek és szentek, hanem mindig nagyon óvakodjanak az anyagi energia illuzórikus erejétől. Nem kis szégyen volt ez Sivára nézve, de ő a vad vágytól még ezt a szörnyű megaláztatást is semmibe vette.
    „Ahogy az őrült elefántbika követi a nőstény elefántot, akit megtermékenyíthet, úgy követte Siva a gyönyörű leányt, s bár ő sohasem veszíti magját haszontalanul, most mégis magja hullott. (8.12.32.)
    Óh, király! A föld felszínén, mindazokon a helyeken, ahová e nagy személyiség, Siva magja hullott, később arany- és ezüstbányák keletkeztek. (8.12.33.)
    Siva mindenhová követte Móhinít — folyók és tavak partjára, hegyek, erdők, kertek közelébe, s azokra a helyekre, ahol nagy bölcsek éltek. (8.12.34.)
    Óh, Pariksit Mahárádzsa, királyok legkiválóbbja! Amikor Siva már nem vesztett több magot, látta, hogy a Visnu által teremtett illúzió áldozata lett, s így ellenállt minden további májának (illúziónak). (8.12.35.)
    Siva így megértette saját helyzetét és az Úrét, aki korlátlan energiákkal rendelkezik. Mindezt felismerve a legkevésbé sem döbbent meg azon, milyen csodálatos hatással voltak rá Vinsu tettei. (8.12.36.)
    Amikor Visnu látta, hogy Siva nyugodt és nem szégyenkezik, nagyon elégedett volt. Újra felöltötte eredeti formáját, s így szólt: (8.12.37.)
    Óh, félistenek legkiválóbbja! Amikor egy nő alakjában jelentem meg, energiám hatására jócskán megzavarodtál, most mégis megingathatatlan vagy helyzetedben. A szerencse legyen ezért veled! (8.12.38.)”
    Akárhogy is nézzük Siva elég meggondolatlan volt, mikor szinte párviadalra hívta Visnut, hiszen valahol tudatában volt Visnu legfelsőbb erejének. Most mégis megdöbbent Visnu hatalmas erejétől, de nem szégyenkezett, nem bánkódott. Őt senki nem győzheti le, de most mikor végül alulmaradt a küzdelemben, büszke volt, hogy ilyen nagyszerű mestere van.
    Siva tehát a leghatalmasabb félisten, a legnagyobb jógi és a legkiválóbb Isten odaadó hívei között. Ezért dicsőíti Visnu és adja rá áldását. Mikor Isten híve egy kicsit büszkévé válik, akkor az Úr olyan körülményeket teremt, hogy a bhakta hamar ráébredjen tévedésére. Így járt Siva is, de most visszanyerte eredeti, háborítatlan, dicsőséges helyzetét, amely természetes állapota egy bhakti jóginak – és általában minden jóginak. Semmilyen nehéz helyzetben nem izgatja fel magát, mert mély hite megóvja. Tudja, hogy semmi nem történhet Isten akarata nélkül.
    Ha egy ilyen kiváló és hatalmas személyiség mint Siva, ilyen csúnyán pórul járt, így megszégyenült a felesége, az őt követők és a nagy szentek előtt, mit szólhatnánk mi, egyszerű halandók? Kövessük azonban mégis Siva példáját és ha kínos, megalázó helyzetbe kerülünk, ha kellemetlenség ér, gondoljunk arra, hogy csak Isten játszik velünk az anyagi lét illúziójába öltözködve.

    (Abhaj Csaranáravinda Bhaktivédánta Szvámí magyarázatai nyomán)

  9. Jövő hét kedden újra találkozunk, hogy tovább folytassuk a vizsgálódást az erkölcsi szabályok – ezúttal az igazmondás – területén. Akik szeretnének részt venni a beszélgetésen 3 mondatban (és nem többen) foglalják össze tapasztalataikat, meglátásaikat az ahinszáról, a béketűrésről, türelemről, szemtanú tudatosságról. Ami a legfontosabb volt a számukra. A beszélgetés elején szánunk rá egy kis időt, hogy mindenkit meghallgassunk. Aki nem tud ott lenni, ide is felteheti. Emailen is küldheti, de biztos, hogy ide is kikerül. 🙂

  10. Kenderesi Ilona

    B. K. S. Iyengar írja az áhinszáról:
    “…pusztán az, hogy valaki vegetárius, még nem jelenti feltétlenül, hogy jellemében is erőszakmentes, illetve, hogy az illető jógi – jóllehet a vegetárius étrend elengedhetetlen a jóga gyakorlásához. Vérszomjas zsarnokok is lehetnek vegetáriusok, mert az erőszakosság tudatállapot, nem pedig étrend kérdése. (…)

    Az erőszak… megfékezéséhez leginkább arra van szükségünk, hogy szabadok legyünk a félelemtől. E szabadság elnyeréséhez meg kell változtatnunk életszemléletünket és át kell formálnunk tudatunkat. Ha az emberek megtanulják, hogy inkább a valóságban és az alapos vizsgálatban bízzanak, semmint a tudatlanságban és feltevésekben, akkor az erőszak nem tud teret nyerni. (…)

    A jógi ellenáll a vétkező cselekedeteiben megnyilvánuló rossznak, nem ellenséges azonban magával a vétkezővel szemben… A rosszal szembeni ellenállás és a rossz tett elkövetője iránti szeretet jól megfér egymás mellett… A szeretet nélküli ellenállás erőszakhoz vezet; míg a rossznak ellent nem állva szeretni a rossz tett elkövetőjét bolondság, ami csak gyötrelemhez vezet. (…)

    Az ahinszához hozzá tartozik az abhaja (a szabadság a félelemtől) és az akródha (a haragtól való mentesség) is. A félelemtől csak azok szabadulnak meg, akik tiszta életet élnek. (…)

    A haragnak (kródha) két fajtája van: az egyik lealacsonyítja a tudatot, míg a másik szellemi növekedéshez vezet. (…)

    A jógi viszont legfeljebb csak önmagára haragszik, ha tudata lealacsonyodik, vagy ha összes tapasztalata és tudása sem képes megakadályozni abba, hogy ostobaságot kövessen el.”

  11. Kenderesi Ilona

    Egy-két dolog:

    1. Amikor elhatározom, hogy ma igazán békés leszek vagy igazán “szemtanú” és igazán türelmes, akkor teljesen biztos, hogy olyan próbatételeket kapok, amelyek meghaladják az erőmet, és elveszítem a fejem. Ez alatt a két hét alatt mindig így történt. Minél erősebb az elhatározásom, annál nagyobb ellenállásba ütközöm. Tanulság: hagyni kell a dolgokat úgy történni, ahogy történniük kell (lsd. ksamá)

    2. Talán hiábavalónak és mesterkéltnek tűnhet a próbálkozásunk, de ahogy emberekkel beszélgetek folyton azzal szembesülök, hogy mennyire hiányzik az életünkből a filozófiával megalapozott gyakorlat. Rá kell döbbennünk, hogy ez nem egyszerűen filozófia, hanem bölcselet, más szóval életvezetési tanácsadás. Csak lehet, hogy nem vagyunk elég dörzsöltek ahhoz, hogy mindezt marketing szempontok szerint, mutatósan és könnyen emészthetően fogalmazzuk meg (lsd. népszerű személyiségfejlesztő könyvek). Más kérdés, hogy nem is akarjuk így megfogalmazni.

    3. Próbálom gyakorolni a türelmet, és azt veszem észre, hogy mások milyen türelmesek velem szemben.

    4. Így utólag visszatekintve nem sok szó esett az akródháról. Pedig talán kellett volna. Mondjuk én fellobbanó és zsörtölődő természetű vagyok, és órákig tudok dödögni valamin. Általában mások vélt rossz tulajdonságain, amelyek nagyon zavarnak. Aztán mindig megbánom. Amit az egyre elmélyültebb jóga gyakorlásnak köszönhetek az az, hogy már azonnal fizikailag érzem, ha ilyen helyzetbe kerül. Vitás, erőszakos szituációkban érzem, ahogy elszáll belőlem az erő. Mintha vért vesztenék. Volt olyan veszekedésem, amikor éreztem, hogy megroggyan a térdem és szabályosan meg kellett kapaszkodnom a konyhapultban, hogy ne essek össze.
    Mikor ennyire feszültek és zsúfoltak a napjaink, egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak ilyen és ehhez hasonló energiaveszteséget.
    Tehát: SZEMTANÚ TUDATOSSÁG!!!

  12. Mária

    Már csak egy nap van az önként vállalt két hétből….be kell látnom, kell még sok-sok idő és gyakorlás és önkontroll. Annyi bizonyos, hogy a “fel nem vett kesztyű”, a vélt vagy valódi sértésre való nem reagálás, nem visszatámadás gyengíti annak élét, erejét, amennyiben hasonló erőszakosan viszonyulunk hozzá, csak olajat öntünk a tűzre, így viszont, ha nem is azonnal, de rövid időn belül megszelídül. Ezzel a módszerrel energiát takaríthatunk meg, hiszen a hangosság, a veszekedés árt saját magunknak is.
    Viszont meg kell találni ebben is a mértéket, az egyensúlyt, ne meghátrálásnak, meghunyászkodásnak érezzük, mert akkor elnyomás az eredmény és az is egyfajta erőszak önmagunk terhére.
    Ilyesmi történhetett velem is, az ekcéma jellegű bőrtüneteim felerősödtek közben (ahogy ezt előre sejtettem is).
    Valahol mégis ki akartak jönni ezek a reakciók….elégedett akkor lehetek, ha ilyen rejtett módon sem reagálok majd, a szemtanú tudatosság nem gyakorlat lesz, hanem ÁLLAPOT.
    No de azért mégis felnézek magamra, várom a következő feladatot, amiben amúgy is benne rejlik az előző gyakorlása is.
    Jöhet az igazmondás….

  13. Kenderesi Ilona

    A szatjához feltettem Szvámí Mahésvaránanda szavait, eszembe jutott, hogy ide is beírom, amit az ahinszáról ír:
    “Az ahinszá azt jelenti, sem gondolattal, sem szóval, sem cselekedettel nem okozunk fájdalmat vagy kárt egyetlen élőlénynek sem.
    A nem ártani azt is jelenti, hogy nem ölni. Mivel a húsfogyasztás mindig egy állat megölésével jár, a jógik elvből vegetáriusok. Az állatok ösztöneik révén már előre megérzik, mi vár rájuk. Megsejtik, ha levágni készülnek őket, és ilyenkor bizony halálfélelmük van. Félelem- és stresszhormonok választódnak ki, amelyek a megölt állat húsában maradnak, amit az ember mit sem sejtve, meggondolatlanul, a hússal együtt elfogyaszt. Sok, látszólag ok nélküli félelemnek, neurózisnak és pszichózisnak ez az oka.”

    Egy újabb adalék. Talán ez egy kicsit más megközelítés mint eddig. Erről nem nagyon esett szó. De ha a jóga célja az elmefolyamatok elcsendesítése, akkor a húsfogyasztásban is láthatunk egy – szó szerint – zavaró tényezőt.
    Egyre világosabb számomra, hogy miért fontosak a jamák.
    Lássuk be, a meditáció nagyon nehéz. Az emberek azt sem tudják, hogy micsoda. Az ászanák sem könnyűek, idegenek lehetnek számunkra. Egyáltalán el sem jutunk odáig, hogy leüljünk a padlóra.
    Azt látom, hogy ez az egész egy nagyom komoly felkészítés a jóga hiteles és komoly gyakorlására. Csak azt nem tudom, hogyan birkózom meg a feladattal. Mert hát ugye lehetek vegetárius, de ez még nem biztosíték semmire, csak egy esély.
    Azt hiszem, mindenkinek el kell gondolkodni azon, hogy milyen szinten akarja gyakorolni a jógát. Csak hobbi időtöltésnek, vagy önformáló, fejlesztő, öntranszformáló eszközként, ne adj Isten az Önvaló, az Igazság megismeréséért akarja alkalmazni.
    A már megszokott módon – az utolsó minden korábbit magába foglalja.

  14. Az ahinszával kapcsolatban érdemes megnézni ezt a linket:
    http://slokamala.blogspot.hu/2012/12/ahinsza.html

    Illetve még sok érdekességet találtok, ha körbenéztek a Slókamálán.

  15. Kenderesi Ilona

    “Ahinszán Patanydzsali az ölés vágyának megszüntetését értette. E világ berendezkedése nem megfelelő ahhoz, hogy szó szerint gyakorolhatnánk a nem ártást. Megesik, hogy rákényszerülünk az ártalmas lények kiirtására. A haragra vagy ellenségességre azonban senki sem kényszerít bennünket. Minden életformának egyenlő jogai vannak a májá világára. Az a szent, aki megfejti a teremtés titkát, a természet megannyi zavaró megnyilvánulásával összhangban él. Mindenki megérti ezt az igazságot, ha legyőzi magában a rombolás vágyát.”

    (Srí Juktésvar Giri)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.