Akadályok – közöny

Pramáda – közöny és érzéketlenség

„El kell döntenünk, hogy két lábon járó általánosságok vagy jelentőséggel bíró konkrétumok akarunk lenni.” (Kádár Zoltán – jógaoktató)

Gangesz

Az értelmezések itt is sokfélék és gondolatébresztők. A szanszkrt nyelv lehetőséget ad a különböző magyarázóknak, hogy saját megtapasztalásaik és nézeteik szerint emeljék ki a szó jelentésének egy-egy aspektusát, mint például: gondatlanság, érzéketlenség, a lelkesedés hiánya, elővigyázatlanság, nemtörődömség, figyelmetlenség.

Meggyengült figyelem

A jóga területén a hétköznapi fogalmak más értelmezést nyernek. A pramáda esetében a közöny a finomabb energiák, az önmegvalósítás és a lelkiség iránt mutatott érzéketlenséget jelenti. A pramáda uralma alá került elmére jellemző, hogy olyan bölcsnek tartja magát, aki képes eldönteni mi a helyes és helytelen, bár helyzetéből adódóan közömbös a helyessel szemben – azt gyakran fel sem ismeri, és összekeveri a kellemessel. Így döntéseiben a könnyebbik utat választja. Értelem szerűen az ilyen személy nem lehet tudatos a teljes valóságról.

Az elme ilyen ellanyhulása, ellazulása – mármint, hogy kontroll nélkül a könnyebb út felé hajlik – aláaknázza a figyelmet. A pramáda megakadályozza, hogy önmegvalósításra való törekvésünk során a középszerűségnél többre vigyük.

Ebben az esetben érdemes a figyelmet nemcsak a fontos, hanem a nem fontosnak vélt dolgokra is kiterjeszteni. A közöny ezen állapotában ugyanis az elme hajlamos torzan érzékelni a valóságot és csak a kellemes helyzeteket, impulzusokat ítélni fontosnak, illetve helyesnek. Ebben az állapotban könnyen önző szenvedélyek keríthetik hatalmukba a törekvőt, így személyes dicsőségétől megittasulva céljai elérése érdekében gátlástalanul bármire képes.

Nem akarás

Kifejezetten a jóga útján ez az állapot a fegyelem lazulásával jár együtt, vagyis a gyakorlás egyre rendszertelenebbé válik. Szívesen fogadjuk az elterelő tényezőket, amelyek hatására elhalasztjuk a gyakorlásunkat és feladjuk az elveinket. A barátaink, a hivatásunk, a tanulmányaink számtalan kifogást szolgáltatnak. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése azonban mégsem tudja azt nyújtani mint a szádhana. Hiszen a szádhana gyakorlatai az önvalóhoz visznek közelebb, míg az előbbiek az empirikus valósághoz kötnek.

Ezért nagyon fontos az ún. anustáná – ígéret, fogadalom. Ez elsősorban magunknak és a lelki vezetőnknek tett fogadalmat jelenti. Olyan kötelesség ez, amely, ha szeretetteljes odaadással párosul, biztosan teljes sikerhez vezet. Olyan értelemben, hogy a világ és a spirituális törekvéseknek egyszerre tudunk eleget tenni, nem csak az egyik felének.

Az élet értelme

„Óh, Bharata fia, tudd meg hát, hogy a sötétség tudatlanságból született kötőereje okozza valamennyi megtestesült élőlény illúzióját. E kötőerő hatásának következménye az őrültség, a tunyaság és az alvás, ami megköti a feltételekhez kötött lelkeket.” Bhagavad-gítá 14.8.

Itt kap szerepet az a felelősségünk, amely az emberi élettel jár együtt. Nem hagyhatjuk kihasználatlanul a képességeinket és emberhez méltó életet kell élnünk.

A tama guna, a tudatlanság minőségének hatására mindenki őrülté (pramáda – sok esetben ebben az értelemben használják) válik. Azaz nem ismeri a valóságot és egyre mélyebben bonyolódik az anyagi világ bűvöletébe.

“A védikus irodalom leírja a tudatlanság kötőerejének meghatározását. Vasztu-játhátmja-dzsnyánávarakamviparjaja-dzsnyána-dzsanakam tamaha: a tudatlanság varázsa alatt az ember semmit sem lát úgy, ahogyan az a valóságban van. Mindenki láthatja például, hogy a nagyapja meghalt, s tudhatja, hogy ő is meg fog halni — az ember halandó, s a gyermekekre, akiket nemz, szintén ez a sors vár. A halál tehát biztos. Ám ennek ellenére az emberek nem törődnek az örökkévaló lélekkel, hanem éjt nappallá téve dolgoznak, s őrült módjára egyre csak pénzüket gyűjtögetik. Ez őrültség, s őrültségükben semmi hajlandóság nincs bennük a lelki tudomány elsajátítására.”

(Részlet szvámí Bhaktivédánta a Bhagavad-gítá 14.8. verséhez fűzött magyarázatából.)

 Gyakorlás

(június 26. – július 15.)

1. A feladat észrevenni az eddig kevésbé fontosnak tűnő dolgokat és megtalálni az értéküket. Például:

  • értékelni, ha nyugodtan a családdal együtt tudjuk elfogyasztani az ételt,
  • napközben odafigyelni a légzésünkre, stb.

Keressük meg olyan pillanatait az életünknek, amelyekről eddig nem vettünk tudomást. Figylejük meg, mi az, amit teljesen természetesnek veszünk, és mi lenne, ha ez hirtelen eltűnne. Pl. mi történne, ha a párunk többé nem főzne ránk, mi történne ha nem lenne víz stb.

2. Egy másik érdekes kísérlet: fejezzünk be mindent, amit elkezdtünk! Ne elégedjünk meg félmegoldásokkal, könnyebb utakkal. Járjunk mindennek a végére!

Sokszor csak legyintünk: “Jó lesz ez így is!” Erre a kis időre próbáljuk komoly erőfeszítéeket tenni, hogy a mélyére nézzünk a dolgoknak: ne hagyjuk félbe a könyvet, amit elkezdtünk, menjünk el a messzebb lévő boltba, ha ott jobb gyümölcsöt kapunk, gyakoroljuk hosszabb kitartással az ászanákat stb.

3. Tartsuk meg az ígéreteinket! Beleértve olyan egyszerű dolgokat, hogy nem késünk el, időben befejezzük határidős munkáinkat (És ne csüggedjünk, ha nem megy olyan könnyen, az őszinte próbálkozás számít!).

Szólj hozzá!

Rovat: Akadályok, Jóga bölcselet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.