Akadályok – betegség

Vjádhi – fizikai betegség

 „…egy vízzel teli egyén alján van egy pénzérme. Ha a víz szennyezett (mala), ráadásul hullámok is fodrozzák (viksépa) és még kendő is fedi (ávarána), akkor nem láthatjuk az edény alján az érmét… Ha először elvesszük a kendőt, majd megszűrjük és megtisztítjuk a vizet, végül pedig lecsendesítjük a hullámokat világosan felismerhetővé válik az érme és végre kivehetjük a vízből.” (Szvámí Mahésvaránanda: Az emberben rejlő erők. 31.)

Egy fáradt láb

Az anyagi világ teremtése az ind tradíció szerint

A Legfelsőbb megszámlálhatatlan energiája (sakti) közül a belső (csit-sakti), a külső (májá-sakti) és a közbülső vagy határ (tataszthá-sakti) energia a legfontosabb. Az anyagi világ forrása a májá-sakti, míg maga az élőlény a tatasztá-saktinak a megnyilvánulása.

A világi teremtés fokozatosan kibomló, egyre újabb és újabb elemekkel gazdagodó folyamat.

„A teremtés folyamatában először az úgynevezett mahat elve születik meg, majd fokozatosan a világi ego (ahankár), az öt anyagi elem (panycsa-mahábúta), azok sajátosságai (tanmátra) és az érzékek (indrijání). Ezek együttese alkotja a végtelen számú univerzum evolúciójának bázisát.” (Szvámí Bhakti Abhaj Nárájan: Csaitanja Maháprabhu élete és tanítása. 19.)

Az illúzorikus anyagi energia (májá) két réteggel borítja be az élőlényt: az egyik a fizikai test, a másik a szuptilis vagy mentális test (antara indrija vagy antahkarana)

Belső pszichés funkciók (antahkarana vagy antara indrija)

Ezek a belső érzékek teszik lehetővé és irányítják pszichés és mentális folyamatainkat, általuk vagyunk képesek a gondolkodásra, érzékelésre, megértésre és a megkülönböztetésre.

Összetevői:

  1. elmemanasz: a tudattalant és a tudatot kapcsolja össze. Érzékszernek minősül, amely ítélet és választás nélkül minden benyomást rögzít. Szünet nélkül aktív, megállítani nem lehet, csak irányítani.
  2. értelem, intellektusbuddhi: az elme által összegyűjtött impulzusokat szűri meg és dolgozza fel. Legmagasabb szintű működése a megkülönböztető képesség (vivékah)
  3. tudat csitta: érzékelésünk, felismerő képességünk és tudásunk alapja. Meghatározza pszichénk alaptendenciáját és színezetét.
  4. empirikus vagy hamis egoahankár: a manaszhoz hasonlóan a tudatos és a tudattalan keveréke. Az „én” (aham) és az „enyém” (mama) hiszi az élőlény magát a tettek végrehajtójának: „Én-cselekvő”, ill. bizonyos dolgok birtoklójának.

 Akadályok a jóga útján

  1.  mala – testi és elmebéli tisztátalanságok
  2. viksépa – külső és belső zavaró tényezők
  3. ávarána – a tudatot elhomályosító tudatlanság

 Elterelődések és akadályok (csitta-viksépák)

Patanyzsali a Jóga-szútra első fejezetének, a Szamádi-pádának 30-31. versében foglalkozik a viksépákkal.

 „A betegség, a bizalom elvesztése, a kétely, a hanyagság, a lustaság, a világi élvezetek (a vairágja elvesztése), az elégedetlenség, a lelkesedés lanyhulása és a koncentrációhiány – ezek a zavaró tényezők a szellemi úton. 1.30.

A gondok, a be nem teljesült elvárások miatt érzett csalódások, a testi gyengeség és a légzési nehézségek akadályozzák a koncentrációt. 1.31.”

(Patanydzsali Jógaszútrái. Pál Enikő fordítása Szvámí Mahésvaránanda nyomán)

 Kétféle tudat van: a befelé (pratjaka) és a kifelé irányuló (paránga): a külső világba merült és egész idő alatt a tudat mezejében áthaladó képek menetével van elfoglalva. Ennek okai a viksépák, mindazok a külvilágból vagy bensőnkből fakadó zavarok, amelyek megnehezítik a tudatosságot, a tudatot kifelé irányítják és eltérítenek az Önvaló felé irányuló belső utazás során.

A jóga célja és folyamata a tudat kintről befelé irányítása, „…mivel az élet végső misztériuma lényünk szívében és legbensőbb központjában van elrejtve, csak ott található meg és sehol másutt.”  (I. K. Taimni: A jóga tudománya)

A világban tevékenykedő legtöbb ember elméjének két jellemvonása van:

  1. A cél és a szádék hiánya

Nem élik az életüket, csak sodródnak az élet hullámain. Mivel nem tudják összpontosítani szándékaikat, nincs bennük elég irányító erő. Ezért nem képesek arra, hogy módosítsák életkörülményeiket, és ezzel új irányt szabjanak életüknek.

  1. Az átlagos elme állandóan és teljesen a külvilág felé fordul

A jógi számára nagy mentális küzdelemmel jár a perifériáról a centrum felé fordítani a tudat irányát, hiszen az elme a világ tárgyai iránti érdeklődéshez szokott. Általában a külvilágban tevékenykedő ember számára ebből adódik, hogy meg sem fogalmazódnak benne a benső világára vonatkozó tudakozódó kérdések.

Patanydzsali az elme vagy a test kilenc akadályát vagy elterelődését sorolja fel:

  1. betegségek – vjádhi
  2. tompaság – sztjána
  3. kétség – szanysaja
  4. nemtörődömség – pramáda
  5. lustaság – álaszja
  6. érzékiség – avirati
  7. tévedés – bhránti-darsana
  8. szétszórtság – alabdha-bhúmikatva
  9. álhatatlanság – anavaszthitattva

 Vjádhi – fizikai betegség

Ez az egyik legnyilvánvalóbb akadály a jóga gyakorlása során. A betegség az elme figyelmét folyamatosan a fizikai testre irányítja, és a betegség súlyosságától függően megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a benső tudatosságot. Minden olyan tényező ide tartozik, amely megnehezíti a gyakorlást pl. zaj, emberi konfliktusok, viszályok stb. Az anyagi világban négy dolog jelenti az igazi szenvedést: dzsanma-mrtju-dzsará-vyádhi (születés, halál, öregkor és betegség).

 A betegség okai

  1. Betegségek pszichés illetve karmikus okai. Ez az alapja annak, hogy érdemes megvizsgálni milyen üzenetet, tanítást hordoz számunkra egy-egy betegség.

 „Akik bűnösök, azokon egy idő után különféle betegségek ütköznek ki. Ezen a világon sok csaló barát él álruhában, de képmutató viselkedésük miatt végül róluk is kiderül, hogy valójában ellenségek.” (Bhágavata purána 7.5.27.)

  1. Fizikai és mentális egyensúlytalanság
  2. A szenvedések oka az elme: ösztönös védekezés a magasabb megismerés ellen. Ebben az értelemben a betegség menekülés. Erőszakkal nem lehet harcolni ellenük, a dzsapát javasolja. A lelki élet nem folytonos eufória, erre fel kell készülni. A küzdelem időszakaiban ne gondoljuk, hogy elbuktunk. „Mindaddig, amíg továbbfolytatjuk erőfeszítéseinket, nincs kudarc.” (Szvámí Prabhávánanda)

 A betegség elkerülése

  1. helyes táplálkozás – ahinszá
  2. helyes mozgás – jóga ászanák
  3. helyes alvás és pihenés – mértékletesség

 „Óh, Ardzsuna, az nem lehet jógí, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.” (Bhagavad-gítá 6.16.)

 Gyakorlás:

Első két hét (május 14. – május 27.)

Mivel általánosságban a vjádhi a fizikai körülmények korlátozó erejére vonatkozik, talán a „legegyszerűbben” leküzdhető nehézség. Nincs másra szükség, mint kristálytiszta célra és sziklaszilárd elhatározásra!

  1. Első feladatként tisztázzuk magunkban, hogy mi a célja a gyakorlásunknak? Miért gyakoroljuk a jógát, vagy miért tartjuk fontosnak az önismeretet, az önfejlesztést? Gondoljuk át, hogy mit  vagyunk hajlandók megtenni azért, hogy célunkat elérjük. A következő lépés: következetesen tegyük is meg azt, amit elhatároztunk.
  2. Helyes étkezés – mielőtt nekilátnánk az étel elfogyasztásához hangolódjunk rá. Mondjunk el egy rövid, szívünknek kedves asztali áldást.

„Ez az eledel már megszületésünkkor nekünk rendeltetett, az isteni gondviselés adta. Fogyasszuk hát erre emlékezve és szenteljük a belőle meríthető erőt és életet az Úr szerető szolgálatára. Hadd táplálja testünket, tisztítsa szívünket, éltesse lelkünket!”

Miért is fontos ez?

„Az ilyen szentelt ételek fogyasztása megtisztítja létét, ezáltal megszentelődnek memóriájának vékony szövetei is, minek következtében képes lesz a felszabadulás útjára gondolni” (Csándógja-upanisad 7.26.2.)

  1. Helyes mozgás – határozzuk el, hogy minden nap gyakorlunk, még akkor is, ha csak tíz percünk marad. Minden reggel üdvözöljük a Napot és este köszöntjük a Holdat. (Szúrja-namaszkár, Csandra-namaszkár)
  2. Helyes pihenés – határozzuk el, hogy ugyanabban az időben fekszünk és kelünk minden nap. Kerüljük az éjszakázást és a hosszú reggeli lustálkodásokat, mert ezek megbontják a nap természetes ritmusát és egyensúlytalansághoz vezetnek. A nem megfelelő és kiegyensúlyozott alvás zavart okoz az idegrendszer működésében, amely fáradékonysághoz, dekoncentráltsághoz és végső formájában durva testi betegségekhez vezet.

Figyelem! mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk!

Ebbe a spirituális személyiségfejlesztő kísérletbe bárki becsatlakozhat bármikor. Itt a honlapon is nyomon követheti az eseményeket, és saját maga is csatlakozhat a résztvevők igyekezetéhez. Bármilyen tapasztalatot, felismerést szívesen fogadunk hozzászólás formájában.

A szeminárium látogatói megkapják a beszélgetés írásos vázlatát, illetve a teljes hanganyagot.

4 hozzászólás

Rovat: Akadályok, Jóga bölcselet

Hozzászólások

  1. Kenderesi Ilona

    Viksépa a bhakti-jóga szemszögéből:

    “Az élet azt jelenti, hogy az ember tudatának tavacskája háborgó hullámokat vet. A jóga azt jelenti, hogy tudatunk tavának tükre rezzenéstelen, a bhakti viszont azt, hogy tudatunk tava ismét hatalmas hullámokat vet. Tudatunk tehát ismét zaklatottá vált, ez alkalommal azonban már más okból. ”
    (Arany szútrák. Szvámí Bhakti Kamala Tírtha összeállításában és szerkesztésében)

    Van valakinek ötlete, hogy milyen más okból vált zaklatottá tudatunk tavacskája?

  2. Edina

    Talán a vonzódástól függ. Az anyagi lét felé való vonzódás, az ahhoz való ragaszkodás okozza a háborgó hullámokat. Amikor sikerül ezeket a hullámokat lecsendesíteni, a tudat tavának tiszta vizén át ismerhetjük fel az anyagi léten túli, attól sokkal hatalmasabb és korlátlan létezőt. Az addigi kifelé fordulást felváltja egyfajta belső, az anyagon túlra ható figyelés. Az abszolút lét, a lényeges felismerését követően, mivel hatalma korlátlan, a vonzódásunk már e felé irányul. Ez is okozhat hullámokat, de ezek már nem olyan háborgóak, mint azelőtt 🙂 talán az isteni szeretet hullámai ezek.

  3. Mária

    Tudatunk tavacskája?…..
    Talán közelebb került hozzá a szív, melyből a feltörő vágynak nem tud ellenállni az “egyhegyűség”, a síma víztükör. Az áhítat, a rajongás nem fér el a szívben, kiárad, gátat tör, a Legfelsőbb felé irányul, minél többször és minél közelebbről vágyik érezni az Új Ízt.
    Hétköznapi nyelven szólva: olyan boldog vagy, hogy örömödben sírsz, aludni nem tudsz tőle, váratlanul szeretet hullámok öntenek el. Másoknak azt mondanád: ó, csak úgy jó kedvem van…..de magadban mosolyogva tudva tudod, sosem vagy egyedül, hogy mindig voltál és mindig leszel.
    A tudat tavacskáján a hullámok az öröm kitörései, morajlásuk hangja a lelkesedésből fakad, énekelni, táncolni, dicsőséget zengeni akarnak.
    Én valahogy így képzelem….így szeretném….ettől hadd legyen zaklatott az a tavacska

    • Az biztos, hogy a tavacska szenvedélyes természetét illetően nagyon misztikus tanításai vannak a bhakti-jógának. Nagyon érdekes, hogy két ennyire különböző hangulatban közelítettétek meg a témát.
      Szeretnék ide idézni két slókát a Gheranda szanhitából, amely a bhakti-jóga-szamádhiról szól. Nekem úgy tűnt, hogy mindkettőtök gondolataira visszhangzik:
      “Képzeld el szíveden belül a te különleges Istenségedet az ő sajátságos formájában. Egy ilyen áhítatos meditáció gondoskodik számodra a legédesebb extázisról.
      Boldogságos izgalomban, örömkönnyeket hullatva, az ember elragadtatottá válik. Ez szamádhihoz vezet és az elme békéssé és megvilágosulttá (manonmaní) válik. (7.14-15.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.