A második jama – igazmondás

Szatja – tartózkodás a hazugságtól

 

“Nincs erény, mely különb lenne az igazmondásnál, nincs nagyobb bűn, mint a hazugság. Ezért az erkölcsös ember teljes szívéből az igazmondásban keres menedéket.  

Igazmondás nélkül a szakrális mantrák ismételgetése haszontalan; igazmondás nélkül, a meddő talajba vetett maghoz hasonlóan, a vezeklés sem hoz gyümölcsöt.

Az igazmondás a legfelsőbb Abszolút (brahman) formája. Az igazmondás valójában a legnagyobb vezeklés. Minden tettnek az igazmondásban kell gyökereznie. Semmi sem kiválóbb az igazmondásnál.” (Mahánirvána-tantra)

 Magasabb rendű erkölcsösség

A szatja, az igazmondás a második az öt fontos erkölcsi kötelesség közül.  Jelentése: élő, létező, valódi, igazi, lényeges, erényes, hűséges; Abszolút Igazság, igazságosság, igazmondás, nem tettetés, közlési tapintat.

Az ahinszához hasonlóan nem csak morális előírás, hanem egyetemes törvény, amely túl van az általános tapasztalaton, vallásos érvényességen, mivel a Természet magasabb, átfogóbb törvényein nyugszik, a káprázat és a tudatlanság megkötöttségeiből ragad ki.

Az igazság útja

Az igazság tüze tisztítja a tudatot, így a törekvő (szádhaka) igaz gondolatokat gondol, nyelve az igazságot önti szavakba. A beszéd ellenőrzése az önuralom nagyon magas foka, amely kiírtja a rosszindulatot az elméből. Beszédünkben négy vétket ejthetünk:

  1. Trágár és durva beszéd
  2. Hazugságba bonyolódás
  3. Rágalmazás és mások befeketítése
  4. Mások által szentnek tartott dolgok kigúnyolása

Az igaz gondolatok és szavak igaz tettekben mutatkoznak meg, amely elvezet egy igazságon alapuló élethez. Így válik alkalmassá, hogy ráismerjen a Valóságra.

A Valóság természete

Az indiai jóga hagyományban (de az egész ind bölcseletben) az igazság Isten egyik tulajdonsága: szat-csit-ánanda (örökkévaló-tudatos-boldog), amely a legfőbb jót is jelenti. A korlátozott anyagi világban az Abszolút (Brahman) két módon jut kifejeződésre: az igazság és a szeretet útján.

“Az Igazság Isten és Isten az Igazság” (Mahátma Gandhi)

A jóga etikai elveit gyakorolva a szádaka kibontakoztathatja ezt a saját személyiségében és felismerheti a világban. A szatja az igazság megélését jelenti, az ahinszá pedig a szeretet gyakorlását. E kettő alapvető törvényszerűsége mozgatja a világot.

Ha  a szeretet törvénye ellen vétünk, a másoknak és magunknak okozott sok szenvedés lefelé húzó szanszkárákat (karmacsírákat) termel, amely megterheli a karmát és visszazár a káprázattól befolyásolt relatív valóságba.

Ha az igazságosság alapvető törvényével kerülünk összeütközésbe, akkor mentális vagy érzelmi feszültség jön létre a tudattalanban, amely megakadályoz az elme harmonizálásában, megnyugtatásában és lecsendesítésében.

Ezek a magatartásmódok szigorúan fogalmazva mind a Valóságot, az Igazságot megtagadó negatív cselekedetek.

Miért fontos az igazság gyakorlása?

A mindennapi életet átszövik a hamisság változatos formái, amelyek végtelen variációkban számtalan komplikációt okoznak, így az elmében lévő zavarok állandó okozói. A hamis látszat fenntartása pedig egyrészt feszültséget okoz a tudat alatti elmében, másrészt emocionális zavarokhoz vezet.

A konvencionálisan képmutatást támogató társadalomban (amely megengedi a finom csúsztatásokat) élő ember nem veszi észre ezeket a hamisságokat, nem tudatos ezekről. Csak akkor képes felismerni a jeleket, jelenségeket, ha az igazság gyakorlásába fog.

Az igazság gyakorlása kibontakoztatja az intuíciót vagy a buddhit (finomabb, magasabb szintű értelem), egyedül ennek a segítségével képes a törekvő átlátni az illúzión. Az intuíció ugyanis közvetlenül a szív mélyén lakozó Abszolót Igazsággal, a tiszta Önvalóval kapcsolja össze. A hamisság gyakorlása azonban gyengíti az intuíciós képességet; az értelem elhomályosulása pedig tudatlansághoz vezet.

A feladat nem könnyű. Enélkül a jama nélkül gyakorolni a jógát olyan, mintha az éjszaka sötétjében akarnánk a dzsungelt kutatni.

Kiegészítője az öt “mellék” tulajdonságból a becsületesség vagy erkölcsi összeszedettség (árdzsava)

Aki szilárdan az igazságban gyökerezik és teljes tisztaságában gyakorolja, az elnyeri azt a misztikus képességet, hogy minden szava megvalósul, szavai nem különböznek az Igazságtól – attól, ami van. “Szavaiban tett és gyümölcs összekapcsolódnak: Szava életre hívó szó.”

“Aki az igazsághoz való hű­ségben megszilárdul, annak szavai beteljesülnek.” 2.36.

(Patanyzsali: A jóga vezérfonala. Dr. Fóris László fordítása)

Gyakorlás

Második két hét (október 9. – október 29.)

A szemináriumban résztvevőknek két, illetve kivételesen majdnem három hétig az igazmondás erényét kell tudatosítaniuk és gyakorolniuk a saját életükben. Megfigyelni, mikor cselekszenek, szólnak és gondolkodnak hamisan, önmagukat ösztönösen védve vagy pusztán hiúságból. Fontos, hogy tudatosítsák magukban, miért is próbálják ügyesen elkendőzni, “elkenni” a dolgokat

A csoport ezúttal nem egy konkrét tulajdonságot vagy melléktulajdonságot választott, mint az első alkalommal, hanem a beszélgetés során felmerült sarkalatos és elgondolkodtató pontokat próbáljuk tetten érni az életünkben.

1. Pontosság – tetten érni, tudatosítani az elme természetes és ösztönös működését, amely az önfenntartásból fakad. Hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani, még akkor is, ha ehhez apró füllentésekre, hamisságokra, kis kapukra is van szükség. Ezek igazából nem nagy hibák, nem az igazság egyértelmű és szándékos megtagadása. Aki azonban azonban a jóga magas szellemi követelményeket támasztó útjára akar lépni nem ismerhet megalkuvást.
A feladat elkerülni minden túlzást, kétértelmű beszédet, mellébeszélést, csűrés-csavarást, színlelést, nagyra vágyást, hivalkodást, pózolást és hasonló viselkedést, amely arra szolgál, hogy a kialakult helyzetet, valóságot a saját elképzeléseinkhez, a saját valóságunkhoz próbáljuk hajlítani.
Ide tartozik például, hogy igyekezzünk elkerülni a mentegetőzést. Ha hibázunk, vállaljuk fel a mulasztást.

” A spiritualitás útján a hibák egyáltalán nem elítélendők, mert a hibák egyszerűen csak kisebb igazságok” (Srí Csinmoj)

2. Megbízhatóság – szintén elhangzott a beszélgetés során, hogy a szatja több mint igazmondás megbízhatóság is (természetesen ennél is több).  Igyekezzünk megtartani ígéreteinket vagy ne vállaljunk erőnkön felül (ez komoly önfegyelmet és önismeretet feltételez). Ez igaz arra is, hogy tartsuk időbeli pontosságot. Érkezzünk pontosan a találkozóinkra. Ez egyébként az ahinszának egy finomabb árnyalata, hiszen tiszteletet mutatok a másik felé, mikor nem élek vissza az idejével.
3. Nem belevágni más szavába.
4. Az igazság kutatásának szellemében figyelni másokra – az utolsó két pont összefügg. Egy-egy szituációban próbáljunk magasabb szempontok alapján közelíteni egy-egy kérdéshez. Hagyjuk a másikat beszélni és figyeljük, mit tudunk meg rajta keresztül a valóságról. Ez nagyon tanulságos lehet abból a szempontból is, hogy meglátjuk, mennyi relatív olykor egymásnak ellentmondó vélemény, látsámdód létezik. Hol van az igazság?

Ez az aktív figyelem hozzásegít az igazság felfedezéséhez, megértéséhez és az intuíciós képesség fejlesztéséhez. A feladat ezt felkutatni és figyelni az intuíciós képesség változását. Hallgassunk sokat egy-egy nehéz helyzetben, de úgy általában a beszélgetések során és figyeljük meg, kapunk-e belső inspirációt, hogyan szóljunk. Ha kéréssel fordulnak hozzánk, várjuk meg mit mond a benső hang. Mond-e valamit egyáltalán.

 Figyelem! mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk!

Ebbe a spirituális személyiségfejlesztő kísérletbe bárki becsatlakozhat bármikor. Itt a honlapon is nyomon követheti az eseményeket, és saját maga is csatlakozhat a résztvevők igyekezetéhez. Bármilyen tapasztalatot, felismerést szívesen fogadunk hozzászólás formájában.

A szeminárium látogatói megkapják a beszélgetés írásos vázlatát, illetve a teljes hanganyagot.

Rövid hangösszefoglaló a beszélgetésről.

 

 

 

 

 

15 hozzászólás

Rovat: Jama, Jóga bölcselet

Hozzászólások

  1. Az már a beszélgetésen kiderült, hogy ez a téma, ha lehet, még izgalmasabb, mint az előző. Emlékszem, csak ültünk elgondolkodva – mint egy igazán jó mozi után a vásznat bámulva.
    Személy szerint bennem sok minden a helyére került, és egy pillanatra bele is borzongtam, hogy mennyi minden került már a “szőnyeg alá”. Azt látom, hogy hétről hétre változik a hozzáállásom a világhoz. Még nehéz lenne pontosan körvonalazni, hogy miben is konkretizálódik ez az érzés, de ha már sikerül a fekete és fehér mellé a szürkét is beillesztenem, nem volt hiába ez a próbálkozás.
    Nagy kihívás lesz számomra nem belevágni mások szavába…, akik ismernek, tudják miért. Biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen nehéz lesz figyelni mások igazára is. Kalandra fel és írjátok a hozzászólásokat! 🙂

  2. Kenderesi Ilona

    Szvámí Mahésvaránanda az őszinteségről:
    “Igazat mondani mindig jó és helyes, ám döntő fontosságú, hogyan fogalmazzuk meg. Úgy is közölhetjük valakivel az igazságot, mintha kést döfnénk belé, és úgy is, hogy kedves, szeretetteljes szavakba foglaljuk. Azért, hogy ne vétsünk az ahinszá imént említett elve ellen, érdemes megszívlelnünk Srí Maháprabhudzsi intelmét: “Szavaid virágesőként hagyják el ajkaid.”
    Őszintének lenni az is jelenti, hogy nem alakoskodunk, nem magyarázkodunk, nem beszélünk mellé, nem keresünk kifogásokat és mentségeket. Egy ideig talán el tudjuk rejteni mások elől igazi arcunkat, egyvalaki azonban biztosan ismeri belső valónkat: mi magunk. S önmagunknak saját tudatunk a tanúja.”

  3. Mária

    Mennyire sokrétű, izgalmas feladatba kezdtünk megint, talán még az előzőnél is komolyabb gyakorlat. Lehet, hogy éppen azért, mert az első, a nem ártás is benne foglaltatik, szinte elválaszthatatlan egymástól a két elv.
    Gondoljuk csak el, milyen törékeny a határa annak, hogy az igazság tényként ragyogjon, tisztán, mennyire kevés elég ahhoz, hogy ezzel bántsunk valakit, mennyire finom megérzés szükséges hozzá, hogy a valósághoz való ragaszkodás és a “szavakkal sem ártás” is sértetlen maradjon.
    Amennyiben úgymond a békesség kedvéért “csúsztatok” egy kicsit, amolyan lazább öltözetbe bújtatva az igazságot, akkor már el is vesztettem azt? Nagyon gyakran tetten érhető vagyok hasonló helyzetekben, vajon ilyenkor mi lenne a helyes? Arra jutottam, ebben is a szemtanú tudatosság segíthet és főleg a még kevesebb beszéd. A tapintat gyakorlása, a szavaktól való megóvása másnak, magamnak, helyette hozzon megoldást a csend, egy mosoly (elnéző, bátorító, vigasztaló…), vagy egy érintés.

    Márai Sándor A tapintatról és a gyengédségről írja:

    Mert van valami, ami több és értékesebb, mint a tudás, az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság. Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsõfoka Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan, színtelen és íztelen, s mégis nélkülözhetetlen, mint fertõzéses, járványos vidéken a forralt víz, mely nélkül szomjan pusztul, vagy beteg lesz az ember. Az a tapintat és gyöngédség mely, mint valami csodálatos zenei hallás örökké figyelmeztet egy embert mi sok és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak, és mi olyan “jó”, hogy ellenségünk lesz ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni? Ez a tapintat, mely nem csak a megfelelõ szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyöngédségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt. Akik a jóságot, mely mindig önzés is, pártolták és nemesítették, s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal, vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel, nem mondanak soha egy szóval többet, mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön, nagyon finom hallószerveik lennének, úgy neszelik mi az, ami a másiknak fájhat. S mindig tudnak másról beszélni. S oly élesen hallanak mindent, ami veszélyes az emberek között, mint az elektromos hallgató fülek érzékelik a nagy magasságban felhõk között közeledõ láthatatlan ellenséges gépmadarakat. A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel. Igen, e két képesség emberfölötti.

  4. Kenderesi Ilona

    Az utóbbi napokban állandóan azt kérdezem magamtól: Nem túl sok ez egy kicsit?
    Nem gondoltam volna, hogy a filozófia átültetése a gyakorlatba ennyire erőteljes élmény lesz. Nem tudok más szót mondani és nyilván ez sem pontos.
    A próbálkozásunk talán nem a legtökéletesebb, lehet, hogy mások jobban, másképp csinálják. Mégis új és újabb oldalait ismerem meg a saját természetemnek és fáj ez az eddig nem ismert őszinteség. Mintha hirtelen legszívesebben minden újra kezdenék, valahogy jobban.
    De hát bármikor újrakezdhetem! A holnapi hajnal lehet az első!
    Bár azt hiszem, egy hét elvonulás és elmélkedés most jót tenne. Csendben elgondolkodni, mi is az igazság?
    Akárhová is jutok: a kórházba vagy a mennyországba, akárhogy is ez a kis feladat bőven megérte, már most megérte.

    Egyszer felmerült, hogy a környezet hogyan fogadja a változásainkat. Most azt látják, hogy össze vagyok zavarodva. Úgy érzem, hogy az elképzeléseim a világról elavultak ennek az új kutatásnak a fényében. Mintha kirántották volna a lábam alól a talajt. Ezért most nagyon erős bennem a késztetés, hogy meghalljam az intuíciómat, hogy legyen segítség, ami/aki átvezet ezen a káoszon. Minden kavarog bennem, mint egy sáros pocsolyában, amelybe köveket hajítottak.

    De nem adom fel.

  5. Ne is adjátok fel!
    Talán nem látszik, hogy hányan olvassák ezt a blogot, de azért eljutnak hozzám a hírek. Egyre több ismerősömről, barátomról derül ki, hogy azért rá-ránéz az oldalra. Hol is tartunk?
    El tudom képzelni, hogy van abban valami szórakoztató, ahogy őszintén megvalljuk a nehézségeinket ezen az úton. Mégis újra és újra arra buzdítok mindenkit, hogy próbáljon velünk gyakorolni, mert nagy felismerésekben lesz része. Ez egy erős gyakorlat. Próbálunk helyet biztosítani az ideáknak az életünkben.

    Azt kell mondanom, hogy nem könnyű feladat. Ez valóban nem elmélet. Ez az élet. A hétköznapok.

  6. Mária

    “Valamiért” eszembe jutott ez a vers, talán Téged is elgondolkodtat kedves Olvasó.

    Weöres Sándor:
    Vonj sugaradba

    Vonj sugaradba Istenem!
    mint madár a fészkére, szállnék hozzád,
    de látod, a rét örömei közt
    elpattant a szárnyam csontja.
    Végy kosaradba Istenem!
    mint hal a horogra, sietnék hozzád,
    de látod, a gyürüző mélynek
    rám-tekeredett ezernyi hínárja.
    Lelkemet mért áztatod
    maró-lúgban évek óta,
    ha sose végzel a mosással?
    Kondérodban a tüzes lé
    minek fortyog körülöttem,
    ha sohase puhulok meg?
    Mit akarsz szőni belőlem,
    ha mindig szétmállok, mint a szecska;
    Gonoszaid megtérnek, de hozzám
    sose jön el a te országod.
    Szívemet kétféle húzás tépi,
    egyre lyukasabb, egyre zavartabb –
    ládd-e, sokszor már azt se tudom,
    melyik a te horgod zsinegje
    s melyik a mélység inda-köteléke.
    Vonj hevesebben! ön-erőmből
    nem jutok én soha hozzád.

  7. Great post however I was wondering if you could write a litte more on this topic? I’d be very grateful if you could elaborate a little bit further. Cheers!

    • Imre

      Dear Irina, It has been great to read your post. Could you share on which topic exactly would you like to have more elaborate details? Is Hungarian language still OK with you or would you like to read some comments in English?
      Have a nice time,
      Imre

  8. Mária

    …..”egyre lyukasabb, egyre zavartabb”…..írja Weöres Sándor, valahogy hasonlóan érzek én is az elmúlt napok után.
    Őszintén szólva ( hiszen ez az alapja ITT mindennek), néha azt gondoltam: feladom, hiszen ezt lehetetlen betartani.
    Nem visszaszólni, csak figyelni, értelmezni a miérteket, keveset beszélni, nem véleményt formálni. Volt vakarózás, verejtékezés, emésztési probléma, hányinger, alvászavar, erőtlenség érzése testi tünetként. Belülről tisztulás élményének íze sejlik fel, de még tart a “nagytakarítás” közbeni súrolás hangja, a felmosó vödrök csörömpölése, az ablak pucolás, a görnyedés terhe, a selejtezésre váró dolgok elengedése.
    Egy konkrét esetben jártam el úgy, hogy egyik félnek az ő számára érthetőbb, fontosabb, emészthetőbb részletét emeltem ki egy kérésemnek, másiknak a neki nem fájó módon adtam elő…..csúsztatás ez is, tudom, de végül az igazságot nem sértettem, ügyelve arra, hogy ne bántsak meg senkit. Felhívták a figyelmemet arra, hogy sokszor az a baj velem, hogy “csupán” éreztetem a nem tetszésemet, miért nem mondom ki idejében, később még több konfliktus terem ebből, rájöttem ez is egyfajta hamisság volt részemről eddig…..no, ezúttal kimondtam, nem bántva, de őszintén.
    Embertől, tudatosság szintjétől függ, ki hogyan reagál erre, de volt sikerem ebben. És ekkor végre éreztem, most nem követtem el erőszakot magam ellen, kellő tisztelettel voltam magammal szemben is.
    Az egyensúly, a mérték megtalálása a legfontosabb gyakorolni való, ezt érzem pillanatnyilag, másrészt még jobban, még inkább tudatosul bennem annak a nehézsége, ha negatív energiákkal vagyok körülvéve, akkor kevésbé tudok magamra figyelni. Nem véletlen ajánlják a helyes társulást nekünk, de vannak helyzetek, kapcsolatok, melyek hozzánk tartoznak, bizonyára tanulnunk kell belőlük, azért is vagyunk benne, hát nem könnyű….
    A narancs finom levéhez is facsarás útján jutunk, a napraforgóból kisajtolják az olajat, hány kalapácsütés kell a márványtömbre, mire “lehull” róla a fölösleg és megmutatkozik benne a Lényeg, amit rejtett magában, amit a művész megálmodott, látott abban a kőben, amivé válnia kellett.

  9. Kenderesi Ilona

    Az Igazsággal való kapcsolat elvesztéséből fakadó konfliktusban élünk. Ez a második erkölcsi fegyelem kérdéskörét érinti (szatja). Ha pedig saját magunkkal konfliktusban vagyunk, akkor másokkal is könnyen konfliktusba kerülünk. Ez első erkölcsi fegyelem, illetve a szeretet kérdését érinti (ahinszá).
    Összességében talán nem vagyunk túl békések.
    Végül:
    „A boldogság akkor fedi fel magát, amikor békében élünk önmagunkkal” (Thich Nhat Hanh) – Tehát…? Akkor most mi lesz?

    • (hétfÅ‘) – kb. 09.05.óra – kissé meglepÅ‘ kezdet : kb. +10 C°- hajnalban. Aztán a késÅ‘bbiekben sem alakult a helyzet sokkal jobban – jelenleg épp’ szemerkél az esÅ‘ ! Írtam máshol… (mint majd’ minden hétfÅ‘n… meg pénteken is…) voltak/ lettek volna “terveim!” – na, de… “törölve!” – majd… “máskor!” – (hétfÅ‘) kimaradt ! – írtam másnak, hogy : ” a felhÅ‘k felett mindig kék az ég!” – ( állítólag ?) –

  10. Mária

    ….itt vagyunk, törekvők, tisztulni, fejlődni vágyók, bár tudjuk mind, van valami más, ami nem véges, ami tökéletes….

    Megint egy vers, engem megérintett, szeretettel küldöm Feléd, aki olvasol bennünket, aki elkísérsz minket:

    Reményik Sándor:

    Kagyló

    Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
    A végtelen vetett a véges partra.
    Fekszem aléltan a sivár fövenyben
    És az óceán himnuszait zengem.
    Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
    Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
    Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
    Csak eldobni, vagy eltörni való.
    Apály s dagály közt, így, időm múlván,
    Várom, míg értem visszatér a hullám.
    Nekem nem hazám e kietlen part,
    De aki titkon a füléhez tart
    Magányban, éjben, emberektől távol:
    Annak mesélek egy más, szebb világról.

  11. Mária

    ….még egy számomra kedves kincs, szeretném megosztani Veled……

    Weöres Sándor: A teljesség felé
    Az igazságról
    A szavak különlevők és gyöngysor-szerűek, a dolgok összefüggők és halom-szerűek. Ezért a szavak és dolgok csak súrolják egymást.A gondolat összetett és kimondható, az igazság egyszerű és kimondhatatlan. Igazságot csak beszéd nélkül tudhatsz meg, tehát csak önmagadtól. Tedd alkalmassá lelkedet arra, hogy az igazságot tudhasd benne.

  12. good post, added you to my RSS reader.

  13. Edina

    Nehéz, nagyon nehéz… próbáltam betartani, és próbáltam a lényegét megérteni. Három olyan mondat volt, amit feljegyeztem magamnak a hanganyagból: hűség az igazsághoz, hűséges vagy az eredeti természetedhez, nem tagadod meg önmagad. Ez a három volt, ami számomra nagy jelentőséggel bír, mert azt vettem észre magamon, miközben tudatosan próbálom szemlélni önmagam, hogy folyamatosan megtagadom önmagam, és ezáltal… beáll a tudat zavarodottsága és teljesen megtörik az egyensúly, felborul a harmónia… Úgyhogy, van min dolgoznom, azt hiszem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.